Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11. szám - Varga Zoltán: Valóságkereső

ség szintjén mégiscsak érezve a vegetatív lét korlátáit, alkalmasint ezért is menekülve álomvilágba. De ugyanezért válva a bűnöző Török Adám csodálójává, sőt, tétova követőjévé. Azé a Török Adámé, akit alapjában véve szintén a túlélésre törekvés motiválna, ha kivagyisága és fékezhetetlen temperamentuma végül is lehetetlenné nem tenné, hogy valóban túlélő legyen. Ezért lép elő önként rejtekhelyéről. Önmagához hűen nem is adva olcsón életét, „férfihoz illőn” végezve. Attól tartok, úgy, ahogy az áldozatok közül valójában senki sem végezte ezen a tájon - de ismét csak a „költői igazságtétel” záróakkordjaként, a „most csend van, és tél, és hó, és halál” állapotának beállta előtt. Ami után, mint tudjuk, eljön az olvadás ideje is, esetünkben olyképpen, hogy a megfélemlítés kellő hatásában bízva, na meg az általa képviselt ideológiai kényszernél is fogva, a hatalom végül is „konszolidáló megbocsátásnak” érzi szükségét. Emiatt is lehet Rojtos Gallaiból a végén újra mezőőr - nem pisztollyal az oldalán és lóháton poroszkáló, ám gyalogos közkatonaként agitátora is a régivel gyökeres szakítást hirdető új, titói Jugoszlávia államformájáról döntő, „történelmi szükségszerűségből” valószínűleg csakugyan meghamisított gumigolyós népszavazásnak.

Valójában ezáltal is szívós túlélőképességről tanúskodóan, ismét csak egy tájunk történelme által kitermelt magatartásról vallón. Evilági emberi tulajdonságokból felépített, de mesefigurává átlényegítet.t regényhősként képezve középpontját egy szintén valós elemekből és figurákból megalkotott (Szenttamás ismerői szerint topográfiailag is hű), de átstilizált vdágnak, éppen e stilizáltság folytán megszépítettnek. Ilyenként is tekinthető Gion Nándor eddigi alkotásainak sorában az Ez a nap a miénk nyilvánvaló betetőzésnek - akkor is, ha az azt alátámasztó tetőszerkezet kissé mintha megroppanna a tárgyul választott történelmi anyag súlya alatt. Olyan íróilag szuverén és összehasonlíthatatlan, de önkényesnek is felfogható világként, amely — számomra személy szerint — csupán megrögzött valóságigényem szempontjainak félretétele mellett válhat igazán elfogadhatóvá és élvezhetővé. Éppen amiért tárgya egy, a teljesség igényével megírt regényt is megérdemelne.

Kevésbé „eredetit”, hogy ha úgy tetszik. Éppen mért nem mindig az „eredeti” a hiteles is egyúttal.

33