Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Lőrinczy Huba: "A műveltség meghalt, a nihil él " (Márai Sándor: Jelvény és jelentés)
Lőrinczy Huba „A műveltség meghalt, a nihil él” Márai Sándor: Jelvény és jelentés* K étszer is papírra vetette 1946 folyamán a címül választott ítéletet Márai Sándor. Epekeserű magánvéleményként diáriumába jegyezte be (vő.: Ami a Naplóból kimaradt 1945-1946. Bp., 1992. 150.), hogy feltűnjék ugyané komor verdikt a Jelvény és jelentés zárlatában is: e mondatot sürgönyzi Garren Péter a harmincas évek közepe táján berlini tapasztalásainak summájaként Párizsba, megbízójának, Emmánuelnek. S fölötte beszédes ez az egybeesés. Jelzi, mily mértékben azonos a szerzó' tulajdon regényhó'sével, hogy a teremtmény a teremtó' légi étkéből vétetett, ámde jelzi azt is: mily vészesen hasonlítanak Márai nézete szerint a világháborút megelőző' idők a világháborút követőkhöz. S noha a könyv mindvégig a nagy készséggel fasizálódó Németországról beszél, a magunk részéről úgy tartjuk: e mű kettős fájdalom, kettős csalódás szülötte s dokumentuma. Túl egy immár letűnt, félmúlttá vált korszak kiváltotta megvetésen, utálaton, felháborodáson, benne él az íróban s a szövegben a „szép, új világ” láttán érzett kiábrándulás is. A Jelvény és jelentés elsőül 1948 tavaszán látott napvilágot, s utolsó könyve volt Márainak, amely emigrációja előtt elhagyhatta még a honi sajtót. A források tanúsága szerint egy része (gyaníthatóan a bevezetés) már 1944-ben készen állt (vö.: Napló 1943-1944. Bp., 1990. 168.), a munka azonban vagy másfél esztendőre félbeszakadt. 1946 januárjának legelejéről való a följegyzés: „Folytatom a »Sértődöttek«-et. Ezt az évet reászánom. Nem tudom elhelyezni az anyagot két kötetben: kell a harmadik, mert ellensúly” (Ami a Naplóból kimaradt 1945-1946: 109.), hogy néhány hónappal utóbb — addig a Jelvény és jelentés problematikája, megannyi műhelygondja kerül újra s újra szóba — már ezt rögzítse a diárium (i.m. 195.): „írni kezdettem a »Sértődöttek« harmadik kötetét” — vagyis azt, amely az eredeti szándék szerint a Művészet és szerelem címet viselte volna, visz- szautalván így A hang lezáró szavaira. E könyv vizsgálata azonban most nem feladatunk. A Jelvény és jelentés — hasonlatosan ciklusbéli előzményéhez, A hanghoz — visszaemlékező, énformájú regény, kivéve a legutolsó, kurta fejezetet, ahol is (némiképp váratlanul) átveszi a szót a sorozat első három kötetében szinte teljhatalommal bíró szerzői narrátor. Amíg ő föl nem lép, Garren Péter beszél, ki szereplő és történetmondó egy személyben, s a maga tudatán szűri át, a maga nézőpontjából értékeli s értelmezi az egykor látott, hallott, tapasztalt dolgokat, * E tanulmány az ötödik darabja egy elemzéssorozatnak, amely A GARRENEK MŰVE című regényciklussal foglalkozik. Az első két rész a győri MŰHELY, a harmadik és negyedik pedig a nagykanizsai PANNON TÜKÖR 1997-es évfolyamában jelent meg. 81
