Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Lőrinczy Huba: "A műveltség meghalt, a nihil él " (Márai Sándor: Jelvény és jelentés)

mi több: a saját — a Maráiéval azonos — nyelven és stílusban szólaltatja meg a többi figurát, legkivált a Gerhart Hauptmannból és Thomas Mannból összegyúrt fiktív íróhőst, Bertent. A hang, valamint a Jelvény és jelentés emlékezéstechnikája azonban jól érzékelhetően különbözik is egymástól. Az utóbbiban csupán elvétve (például: 9., 100.) tűnik föl az az idő- és személyiség-szembesítő megoldás, amely oly fontos szerephez jutott az előbbi lapjain. A Jelvény és jelentés Garren Pétere nemigen szikráztatja össze hajdan volt személyiségét a későbbivel, a megidézett múltat a megidézés jelenével; jószerével csak a régi események, szituációk, benyomások (stb.) reprodukálására vállalkozik. (Más kérdés, hogy a reprodukció szükségképp produktív ezúttal is: az emlékezés mechanizmusa, az emlékező perspektívája óhatatlanul átalakítja, stilizálja az egykori élményeket, másként mondva: a távlat sohasem az eredeti alakban és fénytörésben láttatja a dolgokat.) Látszatra szimplább képlet jön létre így, mint volt A hang című regényé, ám a Jelvény és jelentés a rendszeres személyiség- és időszembesítés híján is szerfölött komplex alkotás, s esztétikai és gondolati értékei egyaránt számottevőek.

Mindenekelőtt is: ez a könyv még tovább bonyolítja és kuszálja a ciklus, A Garrenek műve korábban sem egyszerű idővonatkozásait. Kiderül belőle, hogy az atya immár tíz esztendeje halott (29., 30.), mivel pedig A hang „cselekménye” az első világháború után tizenkét évvel játszódik (vö.: Az idegenek - Sértődöttek. A hang. Bp., 1996. 207-208.) a Jelvény és jelentésé meg hozzávetőleg három évvel később, fölötte könnyű kiszámítanunk: Garren Gábor csupán négy-öt esztendővel élte túl „az idegenek” érkeztét, a „város” megszállását. Csakhogy ez szögesen ellentmond annak, amiről a Féltékenyek és Az idegenek egybehangzón tudósított. E két regény szerint az apa épp húsz évet élt még szeretett városának leigázása után (vö.: Az idegenek - Sértődöttek. A hang. 37. etc.). A Féltékenyek Garren Tamása — két évtizeddel a világháborút követően — „harmincegy’ esztendős (vö.: Zendülők - Féltékenyek. Bp., 1995. 328.), a Jelvény és jelentés Garren Tamása viszont — tizenöt-tizenhat évvel a világháború után — „harmincnégy éves” ... (30.). Továbbá: Emmánuel arra veszi rá egy fénylő őszi délutánon Garren Pétert, hogy már másnap Berlinbe utazzék (Az idegenek Sértődöttek. A hang: 354., 373.). Ehhez képest a Jelvény és jelentés narrátora tavaszidőben érkezik a német fővárosba, s egy júniusi estén (101. stb.) adja föl helyzetjelentő sürgönyét Emmánuelnek. S fűzzük még az eddigiekhez: ez a regény is ugyanazon időtömörítő technikával él, akár sorozatbéli előzménye. Noha a cselekmény — valószínűsíthetően — 1934-ben játszódik (az újság címlapján „... nagy betűk hirdették, hogy valaki vagy valakik A hosszú kések éjszakáját ígérték e napra....”: 104. — a kiemelés Máraitól!), s az eseménysor két-három hónap alatt lepereg, a szövegben több év sűrűsödik össze. Az a Hitler-beszéd, amelyről Garren Péter — Márai személyes élményét „véve kölcsön” — számot ad, 1933 januárjában hangzott el a berlini Sportpalastban (vö.: Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor. Bp., 1991. 163.); a regény immár létezőként említi a dachaui koncentrációs tábort (99.), holott ez a halálgyár (is) jóval később, 1942-ben kezdte meg „működését”; Tamás máris bizonyos abban, hogy „A város hazajön...”(44., 45.) — jóllehet Kassát (és a Felvidéket) csak az 1938-as első bécsi döntés adja vissza etc. etc.

A véletlen, a figyelmetlenség, netán holmi memóriazavar műve volna mindez? Bajosan föltételezhetnénk efféléket Márai Sándor esetében, ki hallatlan tudatossággal, „doctusként” alkotott mindenkor, s ki a ciklus írása közben ráadásul újra is olvasta a már elkészült köteteket, (vö.: Napló 1943-1944: 168., Ami a Naplóból kimaradt 1945-1946: 195., 204., 213.). Célszerű hát másutt s másban keresnünk e különös jelenség, az „időzavar” s az idősűrítés magyarázatát. Meg82