Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Czigány Lóránt: A hasonlíthatlan szépségű Sátorhegyek lábánál
2. Mire beírattak a katolikus plébánia barokk templomához tartozó rém. kát. elemi fiúiskola I. osztályába 1941 őszén, szüleim élete is egyenesbe jött. Apám a Pénzügyigazgatóságnál kapott állást, munkahelye a pénzügyi palota impozáns épülete lett, melynek oromzatát Kisfaludi Strobl Zsigmond dekoratív kompozíciója díszítette: két délceg honfoglaló harcos a magyar címert oltalmazza pajzzsal és kivont szablyával. (Az épületben Zemplén vármegye megszűnte után diákotthon alakítottak ki, egy időben arról is szó esett, hogy a „nacionalista” szobrot eltávolítják. Végül csak a címert verték le, már a hatvanas években, a megcsonkított szobor ma is ott meredezik: a címer helye barbár módon kicementezve.) Attól kezdve, hogy apám elvégezte a gazdasági tiszti tanfolyamot Kassán, zászlósként vonult be, egyre gyakrabban. Majd 1942-ben visszamenőleges hatállyal kinevezték hadnagynak. A saját háztartásra 1941 nyarán került sor. Most már bútorozatlan lakást vettek ki szüleim, amit vadonatúj bútorokkal anyám kedve szerint rendezhettek be, a hajlított karfájú foteleken sötétkék, mintás bársonyhuzat. Nyilván abból telt mindenre, hogy amikor apám bevonult, a tartalékos tiszti fizetés mellett a teljes hivatali járandóságát is megkapta. Ide már meghívhatták a kollégákat; a herendi porcelán étkészlet a kombinált szekrénybe került. Vége lett a sátoros cigányéletnek, ahogy anyám mondogatta kihívóan; a harmincas éveik elején voltak. így kerültem vissza szülővárosomba, most kezdtem ismerkedni vele. A Hecske déli oldalára költöztünk. A Hecske enyhén lejtős, kiterjedt domboldal volt, amit lassan körbeépítettek. Végnapjait élte, néhány éven belül teljesen beépült, utcák szelték át. Valamikor országos vásárokat rendeztek itt, Trianon után megszűnt a jelentősége. Itt támadták meg vásár alkalmával Tokaji Ferkó kuruc szegénylegényei a vámoló császári katonákat, anno 1697. Mint a felvidéki kisvárosok nagy része, Újhely is elkerülte a huzamos török megszállást. Igen, Újhely felvidéki kisváros volt, amikor még volt Felvidék (csak akkor esett ki ez a tény a köztudatból, amikor a Felvidék már csak az elszakított északi területet jelentette), ugyanúgy, mint ahogy Erdély régen csak a Királyhágón túli részeket foglalta magában. Nagyszalonta az Alföldön van - csak Erdéllyel csatolták el. Újhely pedig már a Felvidékhez tartozik a Hegyközzel, de csak a Ronyván túli része veszett el, tehát végsősoron, ami Szlovákiába került, az a Felvidék, ami Romániához, az viszont Erdély. így tudja ma a politikai határokat a tájegységekkel összekeverő köztudat. Akárhogy volt is és van ma, Újhely elcsatolt része és a környező falvak, Királyhelmec, Borsi, a vezérlő fejedelem szülőföldje 1938- ban visszakerült a Szent Korona fennhatósága alá, ha csak történelmi múló pillanatra is. A Hecskén Laktunk tehát, gyönyörű kilátással a hegyek kékellő karéjára. Köztük a legmagasabb a Magos hegy; közvetlenül a Hecske fölött a Kopaszka, melyet akkoriban országzászlós hegyként emlegettek. Ormán impozáns talapzaton lobogott a háromszínű nemzeti zászló. A mögötte lévő kápolnát a Szent Korona terméskőből kifaragott és gondosan összeillesztett óriás replikája fedte. Ide vezetett a Trianon után épített Magyar Kálvária kígyózó útvonala, a XIV stáció az elszakított országrészek jelentősebb városait (Kassa, Kolozsvár) idézte. A gimnázium művészettörténész tanára, Harasztos Gyula (1894-1974), Edvi Illés Aladár tanítványa tervezte. Az ötvenes években lerombolták a soviniszta uszítás eme jelképét; a köveket széthordták. (1990-ben kissé átstilizálva helyreállították.) Délebbre a Várhegyen Koriátovics Tódor herceg várának már a nyoma sem 64
