Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Beke György: Tatárhalom
A történelemmel találkozott, csak már nem tudta. Valamikor a Szeret volt a magyar királyság keleti határa. Tovább fennmaradt Moldvában a magyarság, máig, mivel a határó'rzésre átküldött rajzok a magyar térítők szavára kereszténnyé lett kunokba és talán - elképzelhető - a honfoglalás eló'ttről itt maradt onogurokba, fehérmagyarokba olvadtak bele. A régész nem alapoz feltevésekre. Székely Zoltán azt a hajdani magyar katonasírt tartja bizonyítéknak, amelyet a moldvai Piatra Neamt városában ástak ki. Piatra Neamt szó szerinti magyar fordításban: Németek sziklája. Más „német” előtagú helységnevekkel, folyónevekkel együtt a hajdani Német Lovagrend útját jelzi: Targu Neamt - Németvásárhely, vagy Neme, Raul Neamt = Németek pataka, amelyik átfolyik Németvásárhelyen, Judetul Neamt = Német vármegye, Vanatori Neamt = Német vadászok faluja, ennek a közelében található a Neamti-i hegység: Némethegy, meg a Neamti-i kolostor. Ezek a német lovagok előbb Brassót szállták meg, a magyar király engedelmével jöttek, de aztán - 1225-ben — a magyar király kiűzte őket országából, mert a pápa védnökségét kérték ahhoz, hogy Brassót és környékét független államként, uralmuk alá hajthassák. Ez a Német Lovagrend alapította meg később, az Északi-tenger partján, Poroszországot. Karácsonykő azonban már a német lovagok előtt állott, és az egyik katonasírban magyar harcos pihent. Székely Zoltán szakszerű véleménye szerint: „Piatra Neamt (Karácsonkő) város határában áll egy védelmi szempontból kiválóan kedvező fekvésű domb, a „Bitca Doamnei”, ahol az utóbbi időben végzett ásatások alkalmával - az őskori településen kívül — egy korai középkori erődítmény maradványai is előkerültek. Az itt talált fegyverek, lószerszámok, eszközök a korai középkori magyarság jellegzetes fegyverei és eszközei; az erődítmény korát pedig III. Béla király pénze még pontosabban keltezi a XII. század végére - arra az időre, amikor a zabolai temetőbe már nem temetkeztek. (A magaslatot jelentő bitca szó egyébként magyar eredetű, s az elnevezés levezethető a magyarországi Bátka falu nevéből; ez sem szláv, sem német származásra nem vezethető vissza.)” Bátka a hajdani Gömör és Kishont vármegyében fekszik, első írásos említésének ideje 1294. Tiszta magyar falu ma is, 824 lélekkel.Csak éppen nem a mai Magyarországon található. Székely Zoltán tanár úr egy régebbi térképen kereshette. De a falu elnevezésére joggal hivatkozik, mert a szlovák uralom sem talált „szlávosabb” nevet, és meghagyta a Bátkát. Karácsonykő városának nevét nem viseli el ennyire türelmesen a román tudományosság. Nem szereti a moldvai német helynevekre való hivatkozást sem, hát még Karácsonykőt, a magyar határvédő katonával! Az 1986-os román akadémiai kislexikon csak Stefan vajda idejéig engedi visszanézni a kíváncsiságot; a „nagy” jelzővel illetett moldvai uralkodó kastélyának romjait meg az 1449-ben emelt harangtornyot tartja érdemesnek megemlíteni. De azt már „elfelejti”, hogy Karácsonykő római katolikus temploma még ötvenhárom évig fennállott, a moldvai vajda 1552-ben ágyúkkal lövette szét és a katolikus magyarokat mind egy lélekig ortodox hitre térítette át! A román történelemszemléletben azonban ez csak köd és bizonytalanság. Székely tanár úr tisztában volt azzal, hogy ezzel a köddel találja magát szemben, ha Tatárhalom magyar temetőjét és a karácsonykői magyar vitézt emlegeti. Régóta készült erre a dolgozatára. Gyűjteményemből előkeresem a sepsiszentgyörgyi Új Székely Nép 1946. március 25-i számát, ebben közöltem — érettségi előtt álló diákként - interjúmat Székely Zoltánnal. Arról is beszélt, hogy a Székely Nemzeti Múzeum legközelebbi terve az itt húzódó római limes pontos kijelölése. „Ezzel egyidőben a székely őstelepüléseket is szeretném feltárni, amelyek a székelység települési viszonyaira - írott okmányok hiányában - felvilágosítást fognak nyújtani.” Egy kisebbségi tudós szomorú sorsképlete lehetne, ahogy a román hatalom a maga hasznára fordította a régész legszebb szándékait. Székely tanár úr soha nem tért ki azelól, hogy a római castrumokkal foglalkozzék, őrtornyokat tárjon fel, a limes vonalát tanulmányozza. De nem kívánt megrekedni a 271-es római kivonulásnál Erdélyből. Valójában igazán fontos az volt számára, hogy a székely múltat tárja fel, a magyar tudományosságot gazdagítsa. Csakhogy két oldalról is mindjobban a római korszakba száműzték: a hatalom 10 /
