Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Bogdán László: A tiszteletes úr reggelije; Szentgyörgyi Demokritus: A legszebb éveink, Agitáció a vonaton, Hol volt a győzedelmes ifjú Fortinbras? avagy a hortyogó halál, Törött kriglik, ...és más nemzeti katasztrófák!, Az utolsó előtti székely szék, Szeptember, Szent Mihály hava, Akit nem került a szerencse, A tükör cserepei, Hova dugják a hálás betegek a virágot?

az ördög a plébanus kényszerítésére (mert Jézus nevére kényszeríti vala, hogy mondaná meg neki,ki volna) nevezé magát a Kató asszony hazug lelkű szavá­val s szájával Jancsinak. „Igen - nevetek - így kezdődött az ördögűzés s került végül az asszony a plébániára?”- Itt a sok hónapok alatt mik mentek véghez, mint mentek oda bávészkodni a pápisták: báró Apor Péter is ment oda, mint beszélette másutt a rettenetes dolgokat, miket szólott az ördög, hol egynek, hol másnak; mint hí­vott a helyiségbeli páter mást pátert is,hogy annál hathatósabban exarceálhatnák Jancsit; mint szorították végre pokolbéli Jancsit az asszonyok hüvelykjébe, - könyv lett volna belőle, ha leírta volna valaki. „És az eredmény?”- Kató asszonynak pedig felcsinált hasából nem lélek, hanem ártatlan zabgyermek születők, a zabnak és kiszílynek hazájában... Úr Isten oltalmazz vak és bolond hittől! Közben az asztalra harapnivaló is került, a tiszteletes úr szíves szóval kínált s én - noha nem volt világos ehetek-e idő-jártomban avagy csak iha­tok? — nekiláttam s fél szájjal érdeklődtem nagy eleiről, mire ő az evést ab­bahagyva, szép szelíden rámnézve, elmondta:- Tótfalusi Kis Miklós majd csuda vala a' bölcs Belgiumben, s tudatlan Erdély pedig csúfot űze a' megbecsülhetetlen emberen. „És Pápai Páriz Ferenc?” — érdeklődtem.- Igen eljár vala ez a professzor az enyedi lakodalmakba, tizedlakozások- ba, céhlakásokba, s néha kétfelől fogva viszik vala haza. És ittason azt mon­dogatja vala: »Könyvet írok! Könyvet írok! S írt is«. - Továbbá! - Köleséri Sámuel Debreczeni Papfiból igen nagy Ember lett vala Erdélyben, kár ha valaki le nem írta vagy le nem írja annak az Embernek életét, de az is rossz, ha a szépít leírja s a rútját elhallgatja, a szokás szerént. Én nem tudom mind azt a' mi erre tartoznék, de leírom a' miket tudok s ha rosszak lesznek is na- gyobbára, én róla nem tehetek7. Felemelte a poharát és az enyémhez érintette.- Lokodban lakik vala egy Gergelly Deák nevű gazdag Unitárius Nemes, aki külön tart vala Disznyónyájat s Pásztort a Falujától. Vala nékiek egy vén Papjok is, ki látja vala mint fél a Nép, mikor német Executio jő vala a falura (...) s így bátorítja vala a Népet Praedicatiójában - Édes Atyámfiái! légyetek Ollyanok mint a' Gergely Deák Uram Disznai, mikor el jő a' Farkas, azok őszve gördülnek s nem hagyjátok magatokat: tű is el ne fussatok a' Német előtt, hanem összegyűljetek, s ne hagyjátok magatokat jámbor falu! Éppen meg akartam nyugtatni, hogy effelől azután biztos lehet (sok jö­vendölése nem vált be ugyan, de ez igen!), ha sokan el is futottak, vagyunk még elegen jámborak és nem hagyjuk magunkat, de az idő forgószele felka­pott s röpített felfelé az alagúton; még láttam, hogy egy falusi házban - köz­7 Talán ezért is akasztott tengelyt nagy kortársával Bőd Péterrel, aki a maga Smirnai Szent Polikárpusában - amely munka annyit köszönhet Dienes Püspök - életrajzainak - merőben más módszert követ: az eszményítését. Dienes Józseftől ez idegen! O embernek látja az embert, rút és elvetemült mivoltában is; Mészöly távoli hasonlatát idelopva: mindenféle arcát is mutathatja - igyekszik hűséges lenni hozzá... 17

Next

/
Thumbnails
Contents