Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - XI-XII. rész)

— Az asszonyok messziről elkerülnek, mert büdös vagy - gajdolta Dado- gós Tamás. — Felőlük már megdögölhetsz az árokparton a porban. Egy pohár vizet sem kapsz tőlük többé...

— Nagyon jól tudja, hogy mit beszél, az anyja úristenit — mondta Rézi, és félrelökte a kezemet.

Olyan gyorsan ereszkedett le a magasból, hogy azt hittem, a nyakát töri. De taplra esett, mint a macska, és már ütött is. Rézi nem asszonyos karmo- lásokkal verekedettt. A Zöld utcai fiúk még gyerekkorában megtanították, hogy ököllel kell ütni, mégpedig orrba, mert ez fáj legjobban. Akkora erővel vágta orrba Dadogós Tamást, hogy az legalább három métert tántorgott hátra, Rézi ment utána és még egyszer ütött. A sörösüveg a földre esett és összetört. Rézi lehajolt, megragadta a törött üveg nyakát és a hegyes üvegszilánkokat meresztette Imris Tamás arcának. Ekkor már szerencsére odaugrott Katona András és Sági János, és lefogták a feleségemet. Két oldalról szorították a karját, nem bírt mozdulni, Sági János megpróbálta lecsillapítani.

— Ne bomolj, asszony! Majdnem megnyomorítottad ezt a szerencsétlen embert.

— Megölöm a piszkoskodó disznót! — süvített Rézi. — Hogy merészel így beszélni az uramról?!

Imris Tamás sötétbarnára cserzett arca olyan sárga lett, mint Lusztig Kornél tányérrózsás órája a konyhánkban. Orrából, szájából vér szivárgott, és mintha a lélek is elszállt volna belőle. Lerogyott a járda szélére, és úgy összelöttyedt, mint egy rongybábu. És ettől kezdve messze elkerült engem, még az utcánkat is.

Rézi karját még szorították egy darabig, csak akkor engedték el, amikor a földre dobta a szilánkos sörösüveget. A házunkhoz szaladt, kinyitotta a nagykaput, én meg behajtottam a búzakévékkel az udvarba. Lassan lekászmálódtam a szekérről, Rézi a gang szélén ült, rózsái pirosán virágzottak a lába előtt, ő is hozzájuk pirosodott, izzott az arca, hangosan zihálva hapkodta a levegőt.

— Gyönyörű voltál — mondtam. - Mint egy gonosz boszorkány, aki darabokra akarja vagdalni a jámbor férfiakat.

— A piszkolódó disznókat.

— Tudod te, hogy mi mindent lehet művelni egy törött sörösüveggel?

— Tudom.

— Szétroncsolhattad volna az arcát. Kivájhattad volna a szemeit.

— A torkát akartam elvágni.

— Teljesen megvesztél. Felforrt az agyad a napon.

Rézi összeszorította a száját, már majdnem normálisan lélegzett, kimérten azt mondta:

— Az én uramat nem gyalázhatja senki. Legfeljebb én mondhatok rosszat róla. Én is csak akkor, ha senki sem hallja.

— Most éppen nem hallaná senki, de ilyesmire nincs időnk.

— Nem szándékoztam rosszat mondani rólad.

— Hát akkor szedjük le a kenyeret.

De nem volt szükség Rézi munkájára, bejött az udvarba Katona András és Sági János, ők segítettek kazalba rakni a búzakévéket. Azután átmentünk Szenei Bálinthoz és savanyú fröccsöt ittunk. Imris Tamás már eltűnt, többé

53