Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - XI-XII. rész)

Tudtam, hogy igazat beszél, de nem bíztam ebben a szöktetésben, mert nemcsak Okérről kellett észrevétlenül kiosonni.- Tegyük fel, hogy sikerül kiszöknötök a táborból. Mi lesz azután?

Rézi a fejét csóválta, mintha csodálkozna, vagy nem értene valamit.- Érdekes... Amikor elolvastam a levelet, úgy éreztem, megállt a szívem, az agyamban viszont forogni kezdett valami. Nagyon gyorsan gondolkoztam. És még bőgés közben is állandóan gondolkoztam, és mindent kiterveztem. Okérről még éjszaka átgyalogolunk Verbászra. A vonatok járnak már. Besurranhatunk valamelyik tehervagonba, és elvonatozunk Szabadkáig. Onnan Horgos már nincs messze. Megkeresem azt a Marica grófnó't.- És azután?- Itt elakadtam. Talán azért hagytam abba a picsogást. Az az asszony csak pénzért, vagy aranyért vezeti át a határon az embereket. Bözsiéket Magyarországon nem bántanák. De nekünk nincs pénzünk, sem aranyunk. Itt elakadtam.

Segélykérőén nézett rám, mintha valamiféle csodát várna tólem, holott ő sohasem volt csodaváró asszony. Én viszont hittem a csodákban.

Felálltam, lassan átmentem a szobába, kihúztam a sublót egyik fiókját. Ebbe a fiókba Rézi sohasem nézett be, itt tartottam a vágott dohányt. Elég kevés dohányom volt már, arra gondoltam, hogy üzennem kell Tarnóczki Balázsnak a dohánycsempésznek, hogyha legközelebb megpakolva jön Bánátból, álljon meg nálam is. Az egyik kostökból kiráztam két aranyfogat és egy smaragdköves pecsétgyűrűt. A kostök zacskókat is Török Ádámtól kaptam valamikor. Visszamentem a konyhába és az aranyat Rézi tenyerébe tettem.

Majdnem felsikoltott ijedtében, meglepetésében vagy örömében.- Mi ez?!- Török Adám aranyfogai és a pecsétgyűrűje. Ezzel kifizetheted Marica grófnőt.

Rézi életében először találkozott csodával, vagy valami ahhoz hasonlóval, hitetlenkedett és hüledezett.- Hogy került ez hozzád?- Kártyán nyertem. Azon az éjszakán, amikor Török Adám a pokolba indult.- Kihúztad Török Adám fogait?- Ő maga húzta ki az aranyfogakat. A pecsétgyűrűt is maga húzta le a kisujjáról. Értékes aranygyűrű és a smaragd is értékes benne. A két foggal együtt átviszi Bözsiéket a határon.- Kártyáztatok is akkor éjszaka? Azt hittem, hogy csak énekeltetek. Bolondok voltatok mind a ketten. Azért mentem el aludni, nehogy én is megbolonduljak.- Éjszaka énekeltünk, hajnalban kártyáztunk. És én osztottam.- Csaltál?- Csaltam.

Rézi még sokáig tartotta a tenyerén a csodát, de már engem nézett, a szemüvege szép lassan bepárásodott, bizonyára semmit sem látott már, amikor azt mondta:

50