Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - XI-XII. rész)

keresztül kísértek, és többször megjegyezték, hogy ha szerencsém van, egykét napon belül itt áshatom meg a síromat, ők meg szépen belelőnek, alig fog fájni. Ereztem, hogy komolyan beszélnek, akkor már félni kezdtem, jobban, mint magától azon a jeles éjszakán. Bevezettek a községházára, feltuszkoltak a díszterembe, és ott aztán halálra rémültem, mert halálra rémült emberek között találtam magam. A falak mellett izzadtak és suttogtak mindenféle borzalmakat. Olyanokat mondtak, hogy éjszakánként halálra kínozzák a magyarokat, összetörik a csontjaikat, kiverik a fogaikat, késsel meg fűrésszel vagdalják őket, és boldogok lehetnek azok, akiket csak egyszerűen agyonlőnek. A terem közepén kialvatlan, dagadtszemű, de elégedett fegyveresek vidáman társalogtak, és én elhittem mindent, amit az ijedt emberek a fülembe mormoltak. Aztán a fegyveresek elmentek, bizonyára lepihenni az éjszakai munka után, csak a géppisztolyos őr maradt az ajtóban, a terem közepén meg Karába Jani, a lókupec, csillagos sapkával a fején és nagy katonai pisztollyal az övén, ennyi is épp elég volt, hogy tovább rémüldözzünk. Soha még életemben nem féltem ennyire. Nem készültem fel az ilyen szörnyűségekre, amikről hallottam. Meg arra sem, amit hamarosan láttam. Mert egyszer csak besétált a díszterembe Török Adám. Ót nem fegyveresek lök- dösték, magától sétált be. Ünneplő ruhában, fehér ingben és fényes lovagló- csizmában. Honnan szerezhette azt a fényes lovaglócsizmát?- Folytasd!- Olyan tisztán és ünnepélyesen lépkedett, mintha templomban járna, csak a bajusza volt kicsit furcsa, mintha véres lett volna. Karába Jani meg akkorára tátotta a száját, hogy azt hittem, leszakad az álla a helyéről. Aztán lassan mégis összecsukta a száját, és vigyorgott, egyre szélesebben vigyorgott, és elkezdtek ők ketten beszélgetni a díszterem közepén, nem értettem mindent a beszédjükből.- Karába Jani mindig ott van, ahol a koncot osztogatják - mondta megvetően Török Adám.- Jovan Karies a nevem — mondta önérzetesen és szerb nyelven Karába Jani.- Ettől még éppen olyan hitvány ember maradsz, mint régen, vagy még hitványabb - mondta Török Adám, és végig két nyelven beszéltek egymással.- Az a hitvány ember, akinek nincsen fegyvere. Nekem most van. Neked most nincs.- Azzal az ócska pisztollyal a seggeden még nyomorultabb vagy, mint azelőtt.- Kifüstöltelek a patkánylyukból.- A pézsmapatkányok közül jöttem. A pézsmapatkányok szép, selymesszőrű állatok. És tiszták, mert sokat úszkálnak a vízben. Egészen kellemes társaság.- Mégis eljöttél közülük. Mert én kifüstöltelek. Hallottad a vöröshajú bátyád üvöltését?- Nem hallottam. De látni akartam az igazi patkányokat. Tudod, azokat az undorító, cincogó állatkákat, akik belemarnak a védtelen emberekbe és mindenféle betegségeket terjesztenek.- Lelőhetnélek, mint a kutyát.- Lássuk, mire vagy képes azzal a pisztollyal?

38