Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - XI-XII. rész)
- Nem megy az ilyen gyorsan, Török Ádám - vigyorgott Karába Jani. - Előbb kiheréllek. Majd a keresztvágó fűrész alá teszünk. Másokat csak két darabra szoktunk fűrészelni, téged négyfelé vágunk.- Bármikor megdördülhet az ég, lecsaphat a villám, és belebeghet ide egy gömbvillám.- Tél van. Nem dördül meg az ég.- Az ég bármikor megdördülhet. És a gömbvillám megtalálja a patkányokat.- Soha többé nem lesz itt gömbvillám. Elmúlt a magyar világ. A Kis Kőműves elhallgatott, furcsán tekergette a nyakát, és mintha megint sápadni kezdett volna.- Mondjad tovább - biztattam.- Egyáltalán nem értettem, hogy miért emlegették minduntalan a gömbvillámot.- Én értem. Mi történt azután? A vejem mély lélegzetet vett, kissé akadozva folytatta a beszédjét, kezeivel mutogatta, hogy mi történt.- Török Ádám lehajolt... és a csizma szárából előhúzott egy rozsdás, de nagyon hegyes sínszöget. Elindult Karába Jani felé. Karába Jani már nem vigyorgott, hátrált, a pisztolyát rángatta, de remegtek a kezei, ügyetlenkedett, Török Ádám meg csak ment előre, ő még mindig vigyorgott, mint egy lovaglócsizmás sátán. Karába Jani végül remegő kézzel is előráncigálta a pisztolyt és lőtt. Török Ádám megállt egy pillanatra, aztán ismét megindult. Karába Jani még egyszer lőtt. Török Ádám hanyatt esett, a hatalmas test majdnem átszakította a padlózatot. Török Ádámnak már nemcsak a bajusza volt véres, a fehér ing is vérzett két helyen. Ettől Karába Janinak visszatért a bátorsága, a fekvő emberhez sétált, szétterpesztett lábbal föléje állt és megint két nyelven beszélgettek.- Az ócska pisztollyal is leterítettelek, Török Ádám - mondta a lókupec, de valahogy nem volt kedve vigyorogni.- Most már akár hat darabra is szétfűrészelhettek — mondta Török Ádám, és ő még mindig vigyorgott, pedig a fehér inge egyre vörösebb lett. - Nem fog fájni.- Fájni fog. Még életedben elkezdjük a fűrészelést. A Kis Kőműves ismét elhallgatott, mint akiből kiszorították a levegőt. Ráordítottam:- Beszélj! Ugasd már végig! Gion Mátyás hirtelen, mintha ismét csak tőlem félt volna igazából, engedelmesen mondta tovább:- Török Ádám szinte elégedetten feküdt a hátán, mintha csak heverész- ne és önszántából pihenne. Aztán meglendítette a karját és a felette terpeszkedő Karába Jani ágyékába szúrta a rozsdás sínszöget. Az felüvöltött, hátravetette magát, legalább hármat bukfencezett hátrafelé, és talán hangosabban üvöltött, mint azok az emberek, akiket a pincében kínoztak. Berohant az ajtónálló géppisztolyos őr és egy golyósorozatot eresztett a padlón fekvő Török Ádámba. A padlót elöntötte vér, Török Ádám bajusza is már teljesen vérben ázott, de én mégis úgy láttam, hogy még mindig vigyorog. Akkor már nyüzsögtek a fegyveresek a díszteremben, befutottak a lövöldözésre, lármáz39
