Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Tornai József: Isten története (esszé)
el. Megismerjük a megismerhetetlent. A halhatatlanság megismerhetetlen, túl van rajtunk. S egyszer mégis. Ott van. Az apró kiskőrösi ház falai közt. A végső változás csak ezután következik be. A halhatatlansággal való „kézfogás” csupán közbenső lépcsőfok. Nem a legmagasabb. Arra még egy nagyot kell lépnünk. S megtesszük: fönt vagyunk. Hol? Egyszerűen írom le, a legegyszerűbben: aki efféle szent helyen megéli a halhatatlanságot, még abban az ajándékban is részesül, hogy maga is halhatatlanná válik. Egy pillanatra. De itt nincs idő! Az ideának nincs ideje. Az Ige nem ismeri az elmúlást. Csak a testetöltést: amikor ráébredsz, hogy hol jársz, mi esik meg veled abban a kiskőrösi parasztházban, mi lett abból a „kis lakból a nagy Duna mentében”. •kick Valóban a halhatatlanságnak írunk, festünk, komponálunk, mert csak a legmagasabbra jutó művek akadnak fönn évtizedek, századok rostáján. Ezek viszont már örökéletűek, a többi elhullik a divat, a túlbecsülés, politika, félreértés, és az izmusok erőszakos „örökkévalóságában”. Akinek csak ilyen „remeke” születik, meghal egy idő után, bármilyen hangosan dicsérte is a korszellem, amely egyébként a legfélrevezetőbb és félreérthetőbb lehet, mert „cáfolhatatlan” elemzésekkel, érvekkel siet szerzők és irányzatok istenítésé- re. A valódi értéktisztázás félelmetes ellenfénybe állítja a maguk pillanatában fölülmúlhatatlannak látszó műveket, melyek aztán „örök sötétségbe” hullnak. Ami nem bírja ki a váltakozó ízlések, filozófiák, esztétikák, nemzeti elfogultságok lelepleződését, annak vége. Ami ezekután is... igen, az halhatatlan, s aki ma, most, e percben ír, fest, farag, zenét szerez, nem tudhatja... mindnyájan az Ismeretlen ítélőbíró kezében vagyunk. Aki elfogadja a gondolkozás meg a művészet transzcendens mivoltát a létrendben, az megnyugszik „isten akaratában”. •kick Isten története. Inkább ez érdekel, mintsem a statikus-logikus teológiai spekulációk. Nemcsak arra gondolok, ami közismert: hogyan lett a bosszúlló és féltékeny Atya, aki maga a szeretet, hanem Brahmára is, aki eredetileg személytelen volt, s ma már személyes. Az isten tulajdonságai ugyanis vagy nagyon is paradox tulajdonságok vagy — mint sok misztikus állítja - istennek semmiféle képességet, vonást, ismertetőjegyet nem adhatunk, mert azzal megkötjük, illetve, ellentmondóvá tehetjük állításunkat. így jutottak el a görögök, latinok, modernek odáig, hogy az istent a semmivel azonosítsák. Mert csak a semmi nem vonható kétségbe, nem cáfolható. Ez az elképzelés igen közel áll, ha nem azonos a buddhista egyetemes üresség vagy telített üresség fogalomhoz. Ez a nirvána, a kilobbanás meghatározása. Ebben az értelemben az isten-semmi annyi, mint a nirvána, melyben minden paradoxon, kétely, lét, nemlét, istenkép föloldódik. Csak éppen az nem: honnan az Egy mellett, sőt az Egy-en kívül a világ, a teremtés, a lények megszámlálhatatlan sokasága, a formák gazdagsága? Mert itt kezdődik az isten története. Nem maradt magában, mint gondol24
