Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Tornai József: Isten története (esszé)
lezi az emberi szorongást, a világ irrealitásának érzékeléséből fakadó nyugtalanságot, az érzést, hogy Alles Vergängliche ist nur ein Gleichnis, ám, úgyszólván érvényteleníti is e tapasztalatot azzal, hogy rámutat a létezőre, amelynek muszáj lennie, amely időtlen és Egy, és amely nagylelkűen életre kelti a törékeny tapasztalati világot, és ismét csodamód valóságossá tesz mindent.” A vallások úgy gondolják, hogy megoldják az abszolút és a teremtett lények közti kapcsolat problémáját, ha nem egyetlen, hanem több személyből összeálló istenképet sugallnak. így születik meg a trinitatis, illetve a trimurti teológiája: legfölül az Atyával, a hinduknál Brahmával s lejjebb a Szentlélek, a Fiú, vagyis Visnu és Krisna. Ezekben a hármas istenségekben mintha az Atya, azaz Brahma volna a rejtőzködő, a meg-nem-nyilatkozó, és a többi személy a teremtő, a világ sorsát intéző, pusztító, valójában egyként a jó és rossz végső elvét képviselő szellem. A megoldás jól mutatja az alapkérdés fontosságát és nehézségét egyaránt. Az egy és a sok rejtélyét, vagyis azt, hogy az abszolút hogyan s főleg miért lépett ki a relatívba, az isteni személyek spekulációja csak elodázza, de nem fedi föl. Végül is a valóság képéről van szó, a valóságról, melyet nem ismerünk, de amelyet filozófia, művészet, teológia újra és újra meg akar teremteni a maga eszközeivel. így keletkeznek azok a gondolatok és költői alkotások, melyek mind az abszolút ihletései, némelykor analógiái. Mindegy, mikor, melyik kultúra körében törtek magasra. Ide tartoznak a mítoszok is mint a legkevésbé absztrahálható, de annál inkább metafizikai jelei a megismerhetetlennek. A természettudomány a relativitás univerzumában dolgozik: ott fejti ki hatását, az Arany-féle őskér- désre magától értetődően nem képes választ adni. k kk Szent este - egyedül. Álom: szent este, de nem áll a szobában karácsonyfa, nincs sehol a fiam, lányom, feleségem. Egyedül nézek ki a havas, rideg tájra. Életem első semmis semmijébe. Úgy látszik, jelet kaptam. kkk A Boldog látomások és a Görögország istenei. Nem olyan biztos, hogy az egyistenhit pontosabb képe a Világiéleknek, mint a görög vagy indián szellem- és istenvilág. Meglepő módon mind a két költemény arról a mitikus veszteségről panaszkodik, amely a látomások (víziók) eltűntével ért minket. Valóban: milyen más ábránk lehetne az istenségről, az istenekről vagy az istenről, mint szent hallucinációnk? És mit sirassunk meg nyomorúságos sorsunkban, ha nem azt, hogy egy ideig itt laktak közöttünk ezek a boldog szellemek, ránk sugározva áldásukat, jóságukat? Az egyik egy pauni indián törzs, a másik Schiller műve. Ezen a szinten sem a térbeli, sem az időbeli különbségnek nincs jelentősége. kkk A Hívó Hang, A vadon szava. A saját kamaszkori versem, Jack London kutya-regénye: mindkettő arról: vissza akarok jutni a civilizációból az 22 *
