Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Tornai József: Isten története (esszé)
Igaz, hogy tapasztaljuk a természetet, az időt, a teret, „a sorsot, istent, zenét, margarétát”, sőt, a történelmet, gondolkodást és a művészi-költői remekműveket is, de amint rákérdezünk lényegükre, vagyis fogalmakkal is meg akarjuk kötni őket, azonnal eltűnnek. Valójában csak phenomenonok, s nem egzisztenciák, nem létek. A lét nem ragadható meg, akár a tér, akár az idő, a szellem dimenzióit vesszük. Bele kell nyugodnunk, hogy amiben élünk, s amitől szenvedünk vagy aminek nagy ritkán örülhetünk, csupán mája- fátyol. Semmi sincs. (A semmi van!) Az impermanencia elve érvényes az egóra éppúgy, mint az abszolútra. Rögtön az egyetemes semmiben = ürességben találjuk magunkat, ha következetesen gondolkodunk. Hogy szomjazunk az abszolútra, hogy át akarunk lépni oda az időből? Az más, az már a paradoxonok abszurditásának még sűrűbb fonadéka. •kick A szerelem végül is mítosz, mert ha igaz, amit Platon mesél, hogy a kezdeti animális állapotban egy volt a férfi meg a nő, csak később, öntudatra ébredve, hasadtak kétfelé, két fél-emberré, ezért keresik egymást, akkor a megtalálás, a kiegészülés is csak mitikus lehet. Nem valóságos. Ugyanaz ver földre minket, ami fölemel: egy mítoszi tragédia folyton fölújított előadása. Mítoszi, mert megismételhető, de soha el nem érhető egység történetéről van szó a legfájdalmasabb, mert a legédenibb nyelven. *** Hellén ünnep. Várni az eszét vesztett istennőt, várni, hogy égi kéz érintésétől kisüt elméje, mint a nap, fényt ömlesztve felhőkre, kék tengeröblökre, piros hibiszkuszokra. kkk A hellén kezdetekhez! Minél mélyebbre nyel az öregség, annál magasabbra emelkedik a hellénség napja, annál világosabb a görög mítosz, a görög istenek, versek, filozófiák és tragédiák (mindkét értelemben!) mindent átható érvénye. Megyek vissza a „végső” kezdetekhez. A legmélyebb csúcsokhoz. kkk „Lehet-é a szellem az istenség része, / hiszen az istenség egy és oszthatatlan?” Arany így talál bele minden metafizika legközepébe a Daniéban. Vagyis: ha van abszolút (oszthatatlan) szellem, jelen van-e a természetben és az emberben, az ember szellemében? Két kérdés — valójában mégis egy, de egyként, kettőként is megválaszolhatatlan. Kolakowski egész könyvet ír erről a megválaszolhatatlanságról. „Metafizikai horrornak” nevezi: „Ezt a nagyon is általános, az évszázadok során költők, filozófusok, vallásos gondolkodók és misztikusok műveiben különböző formában kifejezésre juttatott érzést valószínűleg nem lehet elfojtani, hiába is próbálnánk félretolni, mondván, hogy gyakorlati és tudományos problémák szempontjából irreveláns. Az Abszolút keresése kifejezi, de egyszersmind el is kendőzi ezt az érzést; lelep21
