Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Tornai József: Isten története (esszé)
asszonyhoz? Aki nem gyűlöli apját-anyját, testvéreit, minden atyja fiait, nem méltó énhozzám!” A híres-hírhedt szavakat Mauriac azzal a választással magyarázza, melyet isten és a világ között meg kell tennie az igazi hívőnek. Totális döntést kíván Jézus, éppen olyat, mint mikor azt követeli: „Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki!” Értjük természetesen a túlzást, radikalizmust, hiszen szelídségében is kemény lélek mondja ezt. Miért kell azonban családját megtagadnia, aki istent követi? Ma úgy hat ránk ez a biblikus hagyományokra is támaszkodó, nagy tekintélyű parancs, mint a modern szektavezérek embertelensége. Úgy érzem, a családommal, rokonaimmal való kapcsolat az istenhez fűzodó' viszony része, egyik erősíti- igazolja a másikat. Ismerem a kétségbeesett, tehetetlen szülők panaszát: a szekta nem engedi, hogy hazajárjanak a megtérített fiúk-lányok. Miért kell az úgynevezett hit miatt elveszíteniük apáknak-anyáknak a gyermekeiket? Föltétien engedelmesség egy szabadságra rendelt lény részérói? A huszadik század diktatúrái eléggé elvették a kedvünket az efféle üdvözítési módoktól. Szabó Ló'rinctól sem fogadjuk el a „Majd én elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd”-féle szadista receptet. Bár sokan hiszik ma azt: olyan ellentmondó adomány a szabadság, jobb végképp lemondani róla. „Ki nem gyűlöli apját-anyját...” Ecce homo! Menschliche, allzumenschliche, ahogy Nietsche mondta. A Megváltóban amúgy is sok az emberi vonás, legfőképpen az isten-képében. Az atya-fiú viszony folytonos eró'sítgetése teljesen antropomorf. Különös, hogy Jézusban mennyire nem működik a Kimondhatatlan, az abszolút Névtelen tudata, amint az a zsidó tradíció nagyjaiban. Személyes, gondoskodó vagy büntető mindenható áll evangéliumának középpontjában, olyan nagy úr, aki végítéletre készül minden jók és gonoszak fölött. Leszek Kolakowski szerint „ugyanez a talány - nevezetesen, hogy miként lehet a bibliai Atyát a neoplatonikus Abszolúttal összeolvasztani - gyötörte a középkori zsidó gondolkodókat is, s alkalmanként a megoldás a legfelső Semmi merész és egyszersmind melankolikus fogalmában tetőzött... E Semmi-teológia logikája aligha kerülhető el, ha egyszer már a keresztény és zsidó hagyomány urát az Abszolúttal azonosították... Isten, mivel semmilyen tulajdonságban nem osztozik véges teremtményeivel, és mivel semmiféle módon nem határozható meg, még negative sem,... szükségképpen nemvalami vagy nem-dolog, semmi. És itt összeroppan a nyelv.” Persze, ha Jézus is csak egy nyelv, illetve nyelvhasználat, akkor lehet: a Misztériumot kell értenünk azon, hogy „az Én Atyám”, s ebben a jótékony kétértelműségben megnyugodhat a mi agnosztikus hitünk is. •kick Buddhának (a buddhista irányzatoknak is) nagy tette, hogy tagadott mindent, amit egyébként valóságnak tartanak egyének, vallások, államok, kultúrák, filozófiák, tudományok és művészetek. Nem a földi és úgynevezett égi jelenségformákat cáfolta, hanem az egzisztenciájukat, nem is beszélve holmi Ding an sich-ről, szubsztanciális dolgokról. Más szavakkal a Berzsenyi-féle „Minden csak jelenés, minden az ég alatt” bölcsességére intett, csak sokkal radikálisabban. 20
