Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Tornai József: Isten története (esszé)
Démonológia. Most, hogy megszabadultam tőlük, érzem csak igazán, hogy a szerelem démonok-megszállta állapot. Nem egy démoné, ezért is használok többesszámot. Lehet közöttük jó is, rossz is, közömbös is. A lényeg az, hogy nem ésszel kormányozható erők hatalmába kerül a szerelmes férfi vagy nő. Tőlük függ, ezért nem ura többé akaratának, érzelmeinek és tetteinek, amint a másikból rátörnek a démonok. Mitikus nyelv ez, mitikus cselekménnyel, de jobban kifejezi a lényeget, mint a pszichológia tudatalattiról, ösztönökről, felettes énről és vágy-komplexusokról szóló leírásai. Jung különben is él a vallásos-mitikus világkép eszközeivel, amikor a lélek konfliktusainak igazi föloldását magyarázza. Nem jó, talán nem is lehet tökéletesen démonok nélkül élni. A modern racionalizmusnak ez az utópiája éppúgy megvalósíthatatlan - és ha mégis, annál rosszabb! — mint a többi modern utópia. A jó az egymást-kiegészítő és nem egymást kizáró démonok: szenvedélyek uralma. Sokáig vak, önmagukat érvényesítő démonok „járma alatt nyögtem”. Most ezeket kiűztem magamból. Jöhetnek a világosan látó, jobb kedvű, teremtő szellemek-lelkek. Akik nélkül hosszú depresszió az életünk. *** Küzdelem a jelentéstartalomért. Nemcsak arról van szó, hogy abban a pillanatban, amint a művészet és irodalom átlépi a jelentéstartalom határát, elfogadva a posztmodern ürességet (jelentésnélküliséget), nem létezhet többé művészi-irodalmi érték - vagyis utat nyitunk a kultúra-fosztásnak. (Persze, ez önmagában is az emberiség öngyilkosságához vezet néhány évtizednyi vagy fél évszázadnyi káotikus állapot alatt; nem maradhatunk meg csupán mint civilizáció, mégha mostani szellemi alapjaink részlegesek is.) A még ennél is hajmeresztőbb veszély az, hogy mivel a jelentéstartalom, a különféle jelentésrétegek együttese a Műben, valamilyen mű-mögöttiből sugárzik, nem lehet önkényesen kitalálni, vagy rögtönzni. Ez nem olyasmi, amit (mint némelyek hiszik és mondják) egy úgynevezett nagy tehetség meg tud teremteni, kölcsön tudja adni, mintha csak a zsebébe kellene nyúlnia. Mintha a kultúra lényege-mélye akaratilag létrehozható, odakényszeríthető volna, ahol kultúra-hiány van. Az igazság az, hogy a jelentésrétegek föltűnése versben, drámában, regényben, esszében, képben, zenében, szoborban transzcendencia kérdése. S ez így hangzik: Van-e még vagy már a kornak igazi szellemi koncentrációja, fölismerése? Ma az a művek kisemmiződésének oka, hogy ilyen központi szellemi, etikai, vallási, filozófiai kisugárzás nincs. Sötétben, sötét szobában ülünk, Godot-ra várva. Vagy már nem-várva. A legtöbb posztmodern már „nemvárva” művész, író, költő. Diadalmasan mutatják föl a csiga- vagy hal-vázat, melyben valamikor szív, agy, lélek: azaz isten lakozott. S most csak a fehér mész beszél belőle. *** Az Atya és fia. Mindnyájan az Atya fiai vagyunk, ha egyáltalán van atyánk. Ha elfogadjuk az isten- és emberviszonynak ezt a merőben antro16
