Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Balekok voltunk mindahányan (Kozma Huba István beszélgetése Konecsni Györgynével)
Akkor miért nem mondta?! - Mert olyan jó volt hallgatni — mondta az ismerő- söm.- Ez az újjáépítő lendület pedig érződik Koncseni György korabeli plakátjain. „A kenyér itt kezdődik”, „Egészséget az újjáépítésben”, „Siess, adj, segíts!”, „Soha többé!”- hogy csak néhány plakátcímet említsek.- Igen, nagyon sikeres plakátok voltak ezek, külföldön is nagy sikert arattak. Dehát balekok voltunk mindahányon. Elhittük, hogy itt valóban tisztességes új világ kezdődik. Svájcban volt egy reprezentatív nagy háborúellenes plakátkiállítás, és aki kivitte oda az uram plakátjait, Aradi Nórától rettenetes dorgálást kapott, itthon pedig a plakátjai nagy részét ki sem nyomták. Rengeteg muszáj- munkát kellett ugyanakkor megcsinálnia. Mindig arra biztattam az uramat, hogy menjünk el innen. Negyvenötben is, ötvenhatban is, de ő nem akart elmenni Magyarországról. Pedig neki külföldön rangja volt, nagydíjakat nyert Afrikában, Eszak-Amerikában, Dél-Amerikában, Párizsban, Milánóban, örömmel fogadták volna mindenhol. Egyetlen ellenérve az volt, hogy Majsán nevelkedett, nem tud nyelveket.- Itthon is tudta a kezdeti időkben tartani rangját, vezető grafikus volt, két Kossuth-díjat is kapott.- Fogcsikorgatva bár, de díjazták. Jellemző' példa, hogy itt járt Magyarországon egy orosz katonaminiszter, és meglátta a Dózsa-képet, ami hát szintén egy megalkuvásos dolog volt, és azt mondta, hogy azt a Honvéd Stúdióba kell átvinni az Akadémiáról. Ezért pénz is járt, havonta fizetést kaptunk érte, mintha az a kép ott lett volna munkaviszonyban. Eló'fordult egyszer, hogy én mentem a fizetésért, és egy borítékban adta a tisztviseló'nó' a kép havi járandóságát, és én nem tudom, miért, nem szokásom egyébként, megszámoltam. Lopott belőle. - Jaj, tévedtem, tévedtem! — mondta és kipótolta. Ilyen idők, ilyen erkölcsök voltak azok. Mikor 1956-ban a Honvéd Stúdió kint járt Kínában és kint a rádióból megtudták, hogy itthon kitört a forradalom, lemondták a moszkvai fellépést. Ezért aztán 1957-ben az egész Honvéd Stúdiót feloszlatták és ellátmány nélkül maradtunk. így aztán az uramat csak Pátzay Pál közbenjárására vették vissza halála előtt háromnegyed évvel az Iparművészeti Főiskolára, egy hónap hiányzott a próbaidőből, és ezért nem adtak nekem özvegyi nyugdíjat.- Konecsni György számára is kikötöttek próbaidőt?- Aczél.- Ez a csöndes, szolid elismerés Aczél György színrelépésével megszűnt?- Révainak az volt a politikája, hogy a múltban szerzett neveket ha csak lehetett, felhasználta. Irodalomban, zenében, egyéb művészeti ágban egyaránt. Aczél hatalomra jutásával más időszámítás kezdődött. O befolyásolható, tehát kiszámíthatatlan volt. Jellemző, hogy akivel együtt festették a Dózsa-képet, az jelentette fel az uramat.- Csakugyan: hogyan lehet közösen festeni?- Sehogyan. Amit a szerzőtárs belemaszatolt, azt az uram kijavította. Kitalálták itthon, hogy úgy mint a nagy Szovjetunióban, hárman fessenek egy képet. Kijelöltek egy festőtrojkát itthon is, de az ötletadó megszökött a feladat elől, az uram pedig nem tudott szabadulni a nagy befolyású társtól. Félt. Nagyon ki volt szolgáltatva az ember akkoriban. Ezért nem lett volna szabad itthon maradnunk. Neki semmi köze sem volt Aczélhoz, de Aczél szenvedélyesen gyűlölte az uramat. Ötvenhat után valami gyűlésre citálták a művészeket az Akadémiára, és Aczél beszéde közben félbeszakította a mondandóját, amikor meglátta az uramat, és arról kezdett beszélni, hogy az Fészek klub-beli illusztráció mennyire 95
