Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Balekok voltunk mindahányan (Kozma Huba István beszélgetése Konecsni Györgynével)
retrográd. Nem volt személyes konfliktusuk, bemószerolták a kollégák, akik közül nem egy pedig belőle élt. A nyugati megrendelőket, akik bevallottan az ő kedvéért jöttek Magyarországra, elszigetelték, nem engedték, hogy találkozzanak. Ebben az időben rézkarcokból éltünk.- Kiskumajsán, a szülőföldön makacsul tartja magát az a legenda, hogy amikor a hatvanas évek elején a kultúrház épült, Konecsni György felajánlotta, hogy mozaikképet készít az előcsarnokba, de ezt a felajánlást az akkori helyi párttitkár felsőbb tiltakozásra hivatkozva elutasította.- Megcsinálta volna ingyen, a szándék megvolt, csupán a felkérés hiányzott. Az uram nagyon szerette Majsát. Mi mindent meg lehetett volna csinálni, ha nem ilyen időben élünk!- Mikor készültek ezek a most előmerészkedő politikai groteszkek?- A legelkeseredettebb időkben. Amikor már beszélni sem lehetett, csak rajzolni. Még a legközelebbi barátoknak sem mertük megmutatni ezeket a rajzokat. Ellenméreg volt ez. Éppen eleget támadták, pedig még csak politikai bűne sem volt. Fiatal korában balodali gondolkodású volt, mint szinte minden szegény sorsú ifjú abban az időben, de aztán rájöttünk, hogy nincs jobb a polgári világnál. A beszélgetést készítette: Kozma Huba István Becsalt 96
