Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Vekerdi László: "A teljesség igénye nélkül" (Szekér Endre: Buda Ferenc)
„Szociográfikus hitelesség’ Szekér Endre Buda Ferenc-ében ez az egyik kulcsfogalom, legalább öt-tíz oldalanként megismétli. A Buda-vers alaptulajdonsága ez, amely stílusát is meghatározza, és megfordítva: a stílusa éppen ezt a szociográfikus hűséget képviseli és fejezi ki (reprezentálja, ha derridául vagy kulcsárszabóernóul akarjuk mondani). Hivatkozhatunk például a fentebb már említett Sétá-ra: „Különös vers ez, nevezhetnénk valamiféle vers-szociográfiának is: a börtönudvaron naponta megtett séta pontos megfigyelése, számos adat közlésével.” (74. old.) Vagy ahogyan Szekér a Tűnődöm kezdetű versnél hivatakozik „a vers szociográfiai jellegzetességére: a börtönbeli számáról ír: »négyszázkilencvenöt- / nyolc-nulla-nyolc a számom«. A pontosság hozzátartozik a vers szociográfiai hitelességéhez...” (76.old.) Vagy a Vonatozók, amely egészében „szociográfikus jellegű vers”. De egyben „autoszociográfikus”: Buda magáéként ismeri fel és vállalja keserű sorsukat. És ez valami merőben más, mint az annyiszor hangoztatott „öntanúsítás”. És — ke 11- e mondani — semmi köze napjaink divatos „identitástudatához”. Az Erdő, falu című vers bemutatásában érteti meg tán legjobban Szekér, hogy miért. „De nem tudja a költő csak objektiven, szociografikus hűséggel ábrázolni ezt a falut. Hiszen ez a falu neki »füstölgő parányi csillag«, »jézusi jászol«. S azonosul vele s az itt-lakókkal: »magasból nézlek, szárnyam tekintetem / fölötted köröz, talpam, tenyerem / hozzád nőtt, hozzád fagyott«”. És éppen ezért és így tudja a legobjek- tívebben szociográfiai hűséggel ábrázolni. Akár Fellini Országúton-jában és Amarcord-jában. Roham — Tanya-hazám Két hosszú Buda-vers részletes bemutatásában összegzi vagy inkább szintetizálja Szekér Endre mindazokat a szempontokat és eredményeket, amiknek egy részét a fenti tökéletlen elemzés igyekezett az elérhetetlen teljesség igényével vázolni. A Tanya-hazám-ról szólva Szekér Utassy Józsefet idézi, aki „hiátuspótló költeménynek nevezi Buda Ferenc versét”. Hasonlóképpen nevezhető a két vers bemutatója hiátuspótlónak. Mert híven ragaszkodik a két nagy vers szavaihoz és szelleméhez, mert meg tudja mutatni bennük az önmagán túl és éppen ezáltal önmagára mutató szociográfiai hűséget. Mert értő szemmel vizsgálja az ehhez a hűséges ábrázoláshoz alkalmazott változatos és kifogásolhatatlan megoldásokat. Mert fel tudja hivni a figyelmet nem egyszerűen az így megteremtett szépségre, hanem a versben jelentkező szép jelentésére és jelentőségére. És ezzel a kör bezárul, mert visszaérkezik a kérlelhetetlen szociográfiai hűséghez. „A Hatalmam: nyugalom című kötetből két nagy vers emelkedik ki: a Roham és a Tanya-hazám. Mindkét versben megfigyelhetjük a modern magyar költészetet átformáló több- szólamúság megoldását, a széttört és ugyanakkor mégis egységesen zárt verskompozíciót. A korábban szilárd mondatszerkesztés most felbomlott, szavak keltek önálló útra és kiáltottak rá az olvasóra, hogy fölrázzák őket.” (92.) És ezzel elérkeztünk az Összegyűjtött versek és műfordítások bemutatásához, illetve elhelyezésükhöz Buda Ferenc táguló univerzumában, amit Szekér Endre ismét hiánypótlóan, mintaszerűen old meg. 88
