Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Vekerdi László: "A teljesség igénye nélkül" (Szekér Endre: Buda Ferenc)

Ferenc a férfias küzdelem és tartás költőjét látja benne (Kritika) stb.” (11-12. old.) Azaz a kritikusok tették a maguk dolgát: Budában vagy megdicsérték azt, amit amúgy sajátmaguk értékeként becsültek, vagy írták azt, amit megkívántak tőlük.

Életrajz - lassan sorjázó kötetekben

A feltűnően kedvező fogadtatás Buda életrajzának is szólt, kicsit tán kárpótlásképpen. De mint mindenféle kárpótlás, eleve hazug volt és félrevezető, hiszen például elhallgatták a leginkább jóvátételt és bűnbánatot kívánó pontot: ötvenhatot. Hagyjuk tehát ezt a pontot mi is későbbi skatulyára, legföljebb azt említsük itt meg, hogy ez a bűnbánat máig bűnösen hiányzik, és nem elsősorban az irodalomtörténészek részéről vagy Buda vonatkozásában. Visszatérve az életrajzra, Szekér Endre szokatlanul gazdaságosan, kivált a mi folyton gazdaságról locsogó és mindenféle gazdaságos viselkedést naponként megcsúfoló-betocsikoló antigazdaságos világunkban szokatlanul gazdaságosan, ismerteti az adatokat. Született 1936. november 3-án. Debrecenben. „Sohasem felejti el gyerekkori emlékeket őrző kollégiumot, a kistemplomot, a Nagyerdőt.” És sohasem felejti el szüleit. »Minden fölmenőm parasztember volt, vagy kétkezi munkás.« Szegényember tehát, ami akkor még nem föltétlenül azt jelentette persze, hogy nyomorgó. „Maradandó olvasmányélménye: József Attila.” 1955-ben jelennek meg első versei. „Első segítői az Alföld című Debrecenben megjelenő irodalmi folyóiratnál Kiss Tamás, Koczogh Ákos és Mocsár Gábor.” Legnagyobb hatású professzora az egyetemen a finn-ugor nyelvész Papp István. 56, börtön, segédmunkás erdészetnél, Chinoinban, „Sokat segített neki Juhász Ferenc, Nagy László. Az Új írás szerkesztőségében találkozott Veress Péterrel, Tamási Áronnal, Lengyel Józseffel, Kassák Lajossal. Állást keres, tanítani szeretne, majd Hidas Antal segítségével jut képesítés nélküli nevelői álláshoz Pusztavacson. S folytatja tanulmányait a debreceni egyetemen magyar szakos levelező hallgatóként. Ekkor jelent meg első verseskötete 1963-ban.” (11. old.) S innét kezdve a 11. oldaltól, Szekér Endre az életrajzot az egymást nagy időközben követő kötetek ismertetésére fűzi fel. Pontosabban nem ő: ő csak követi híven a verseit az élete ágaira vagy az életét nyugodt, nagy ritmusokban megjelenő verseire felfűző Buda Ferencet. A költő élete így azonosul versei életével, jól észlelhető csomópontokkal a köteteknél. De lehet, hogy a csomópontok inkább csak a recepció szempontjából sűrűsödések, nem a versekéből vagy az életéből. Mindenesetre a második kötet, az 1970-ben megjelent Ébresszen aranysíp, a maga kötetté gyűlő verseivel sorsfordító Buda életében. És poézisében. Szekér erről Budához méltó szófukarsággal ennyit ír: „A költő sorsa elég nehezen alakul: Pestről képesítés nélküli nevelőnek Pusztavacsra kerül. Szerette a tanítást, szerette Pusztavacsot. Egy irodalmi estre hívják Kecskemétre. Heltai Nándorral találkozik ekkor, aki megkérdezi, volna-e kedvük Kecskemétre költözni. Igent mond. Buda Ferenc egyik önvallomásában - szűkszavúan - erről csak ennyit árul el: »Polgárává Kecskemét fogadott.«... Laktak a színészházban, egy tanteremben, egy hivatali szobában, egy iskolai szertárban. Tanított egy általános iskolában. S ekkor indult Kecskeméten a Forrás című folyóirat. »Kezdettől a Forrásnál vagyok. Volt itt irodalmi élet korábban is, de Varga Mihály konoksága, harcai nélkül aligha jött volna létre a lap...« 1969. január 27-én Kecskeméten az Ady-esten mondta el

85