Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Szabó Gábor: Szerzők - Tegnap és Ma (A Kalligram kismonográfiáiról)
eklektika, a szubjektumról szóló célelvű történetmondásról való lemondás nyomán egy műfaji terminus jelentésmódosulását is jelzi, azét a bizonytalanságét, amelyet a diszkurzív határok átrendezó'dése okoz a „mi a szerző'?” klasszikus találóskérdésének megválaszolhatóságát illetően. Ami bizonyosnak tűnik, az az egyetlen helyes válasz artikulálhatlanságának tudása, és a „jelentés”-nek, mint gyó'zedelmi trófeának megszerzésére irányuló buzgó eró'feszítések lanyhulása. így Stanley Fish állítása, mely szerint „az irodalmi értelmezésnek, mint az erényességnek, önmaga a jutalma”15 e monografikus szövegek esetében is igaznak tűnik, minthogy saját érdemeiket ezek sem annyira a szerződ portré objektív „megrajzolásának”, hanem a róla folytatott diszkurzus szerveződésének, létrehozásának elméleti finomságainak tulajdonítják. Kivételként Bertha Zoltán Sütő-könyvét lehetne említeni, minthogy annak nyelvhasználata és értékpreferenciái több szállal kötődnek az Arcok és vallomások, vagy a Kortársak diszkurzív szabályrendszeréhez, azaz leginkább bizonyos morális elkötelezettségek kihangsúlyozásával óhajtják legitimálni az egyébként ugyanezen moráhs elkötelezettségek jegyében fogant szövegeket; ez esetben tehát az irodalom(kritika) jutalma az erkölcsi feddhetetlenség elismerése lenne. E kötetben a szövegek szemantikumának felfejtése békés egyetértésben halad Sütő emberi kvalitásainak bemutatásával, pontosabban ez utóbbiak támasztják alá és eredményezik azok irodalmi nagyszerűségét. Mint Bertha Zoltán írja: „Sütő András az összmagyarság és a szellemi kultúra ügyéért a közösségi felelősséget érző és viselő írástudó elhivatottságával, lelkiismeretével dolgozik. /.../ Műve nemzeti történelmünk újabb időszakának elavul- hatatlan irodalmi és emberi értéke, dokumentuma.”1® Ez az elképzelés, amely az író vagy az irodalom funkcióját ideologikus univerzálék közvetítésében, egy kollektívum nevében történő szerepvállalás koreografálásában látja, kifejezetten alkalmas olyan szentenciózus, esetenként patetikus ítéletek megfogalmazására, amelyek inkább illenének valamiféle erkölcsi példatárba, mintsem egy irodalomtudományos ihletettségű kézikönyvbe: „így vonul végig napjainkig ez a törhetetlenül mértékszabó magatartásigényesség, amely szakadatlanul az emberiességet sértő igazságtalanságokra figyelmeztet, s amely alapvetően meghatározza vagy befolyásolja a valóban impozáns irodalmi életmű egészének jelentésvilágát is.”17 Az írástudók felelősségének társadalmi felelősségként való felfogása a sorozat többi köteteiben nem szerepel központi értékkategóriaként; Szirák Péter Grendel-könyve pl., amely ugyancsak egy „kisebbségben” élő szerző értelmezésére tesz kísérletet, nem lát megbonthatatlan összefüggéseket a kisebbségi létből fakadó nyilvánvalóan szerteágazó problémák és a szerzői életmű szövegszerűségében megmutatkozó sajátosságok között, ennek megfelelően értelmezése során ezek különválasztását kísérli meg. „Az irodalmon kívülről érkező programadás, az ideologikus eló'feltevésrendszer háttérbe szorítja az esztétikai látásmódot, ezzel szemben preferálja a »kultúrahordozó« műveket”18 - írja, s ezzel nem pusztán saját értelmezői pozícióját körvonalazza, hanem a különböző küldetéstudatok által vezérelt poétikákat is redukcionista jellegűnek minősíti, minthogy ezek: „Szűk mederben tartják az irodalmi kommunikációt, korlátozzák szemléleti regisztereit, nemcsak tematikus, de poétikai értelemben is.”19 20 Ezért vállalkozik Szirák a kollektivizmusra apelláló értékrendszer alapján egyértelműsíthető szemantikum kinyilatkoztatása helyett „Grendel alakuló életművének újraszituálására”, melyet véleménye szerint a „korábbi befogadás értelmezési feltételeinek gyökeres átalakulása”29 tesz szükségessé. A műalko- tás/életmű megértését, a jelentésalkotást lezárhatatlan folyamatként történő felfogása nemcsak Szirák Péter könyvének, hanem a Kalligram egyéb monográfiáinak látásmódját is meghatározza. Ez tükröződik természetesen Kulcsár Szabó Ernő Esterházy kapcsán íródott recepcióesztétikai manifesztumában, ám megfigyelhető Thomka Beáta prózapoétikai vizsgálódásaiban, a nyelviség prioritását mottóként is deklaráló Szegedy-Maszák féle 18 Stanley Fish: Miért olyan az irodalomkritika, mint az erény? in: Alföld 1(1 Bertha Zoltán: Sütő András; Kalligram; Pozsony, 1995. 228. 17 Bertha Zoltán: ib. 17. 18 Szirák Péter: Grendel Lajos. Kalligram; Pozsony 1995. 12. 10 Szirák ib. 12. 20 Szirák ib. 131. 82
