Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Szabó Ildikó - Horváth Ágnes - Marián Béla: Történelem és politika a főiskolások állampolgári kultúrájában (Empirikus vizsgálat két kecskeméti főiskola hallgatói körében)

A cigányság és a zsidóság létszámának becslései a mai politikai szociológiai kutatások vissza-visszatérő kérdései. 1987-ben a felnőttek úgy gondolták, hogy 100 emberből, 18,6 cigány, 1992-ben pedig, hogy 18,4 cigány, 9,5 pedig zsidó.12.

Ha a cigányok létszámának elfogadott becsléséből, a 4-500 ezer tőből indulunk ki, azt mondhatjuk, hogy a felnőttek tudatában létszámuk a négyszeresére nőtt. 1995- ben a 14-15 éves gyerekek 19 százaléka úgy gondolta, hogy Magyarországon kevesebb mint 100 ezer cigány él, 28 százalékuk úgy, hogy 100-500 ezer körüli a számuk. További 21 százalékuk 500 ezer-egymillió közé, 23 százalékuk pedig egymillió fölé tette számukat. Válaszaik alapján a cigányok átlagos létszáma 551 ezer13. Becsléseik kisebbek voltak, mint a felnőttekéi 1994-ben akiknek ekkor a 30 százaléka vélte milliós nagyságrendűnek a cigányok számát14.

A magyarországi zsidóság számának az általánosan elfogadott 80-100 ezer főt tekintve megállapíthatjuk, hogy a 14-15 éves gyerekek rájuk vonatkozó becslései is kisebbek, mint a felnőttekéi. 30 százalékuk a 20 ezer főnél is kevesebb alternatívát választotta, 17 százalékuk 20-50 ezer, 14 százalékuk pedig 50-100 ezer közé tette számukat. 19 százalékuk szerint 100-500 ezer között, 10 százalékuk szerint 500 ezer fölött vannak. Míg a felnőttek 50 százaléka 1994-ben 200 ezernél is többre becsülte számukat, addig a gyerekek 60 százaléka legfeljebb 50 ezerre. Szemükben tehát a zsidóság kevésbé alkot külön csoportot, mint a felnőttekében15.

A főiskolások ismeretei e csoportok létszámáról annak ellenére alacsony szintűek, hogy az említett vizsgálatokban résztvevőknél iskolázottabbak, és hogy a történelemmel főiskolai tanulmányaik megkezdésére készülve külön is kellett foglalkozniuk. Csak a kisebb részük vállalkozott a becslésre. A műszaki főiskolásoktól ezúttal sem voltak annyira idegenek a kérdések, mint a tanítóképzősöktől. Elsősorban ők válaszoltak a kérdésekre. Úgy látszik, az a tény, hogy a főiskolásoknak nyitott kérdésekre kellett válaszolniuk és nem orientálták őket előre megadott válaszlehetőségek, jelentősen megnövelte körükben a nem válaszolók arányát. Míg ez az arány a gyerekek között csak 9, illetve 10 százalék volt, addig a főiskolásoknak már a többsége egyáltalán nem tudott válaszolni egyik kérdésre sem. Azoknak a többsége pedig, aki vállalkozott a kérdések megválaszolására, téves válaszokat adott.

12 Lázár Guy: A határon túli magyarok és a hazai kisebbségek képe a közvéleményben, Phralipe 1995. 6.

13 Szabó Ildikó-Örkény Antal: A tizennégy-tizenöt évesek és a kisebbségek, Iskolakultúra 1995. 24.

14 A felnőtt adatok a Replika folyóirat 1994-es kutatásából származnak.

15 Az adatok ugyanazokból a vizsgálatokból származnak, mint a cigányság becslésére vonatkozóak. Összességében a 14-15 évesek 44 százaléka becsülte a cigányság és zsidóság számát egyaránt alul, míg a felnőtteknek csak a 16 százaléka. A felnőttekre különösen a zsidóság létszámának az eltúlzása volt jellemző: 48 százalékuk gondolta a számukat a ténylegesnél nagyobbnak, míg a gyerekeknek csak a 17 százaléka.

53