Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Szekér Endre: A modern magyar esszé néhány sajátossága
nyele című kötetében Thinsz Géza halálára Albert Pált idézve: közhelyekből kiindulva, azok csúfondáros megpöccintésével, a közhely lehatároltságát, banalitását felfejti, és a gellert kapott jelentés olyan szemantikai tartományokba tereli a gyanútlan olvasót, ahol a korábbi talmi csillogású rézpeták ismét nemesfémből készült fizetőeszköz lesz. Költészet.” S ez az esszé stílusa is... Az esszé — rengeteg szépséggel lepi meg olvasóit (pl. Cs. Szabó László). Újra felfedezi számunkra az országot: Szabó Zoltán Szerelmes földrajza (,,A táj lelkét nem akkor érti meg az ember legkönnyebben, ha keresi.”) Másképp mutatja az irodalmat is: Kosztolányi Csehov Három nővéréről szól: „És? Az élet is elmegy, a fiatalság. Minden elmúlik, változik, semmi sem oldódik meg. És? Az írónak nincs más mondanivalója...” Sugallat 62
