Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Szabó Ildikó - Horváth Ágnes - Marián Béla: Történelem és politika a főiskolások állampolgári kultúrájában (Empirikus vizsgálat két kecskeméti főiskola hallgatói körében)
A válaszok szóródását jól mutatja, hogy a tanítóképzó'sök 8 százaléka 100 ezernél is kevesebbre, 6 százalékuk viszont egymilliónál is többre tette a második világháború alatt elpusztult magyarországi zsidók számát. A cigány Holocaust magyaroszági áldozataival kapcsolatban nehezebb ,jó” és „rossz” válaszról beszélni.^ A válaszok valószínűleg nem valóságos tudást mutatnak, csak azt, hogy a kérdés puszta létéből kikövetkeztették, hogy a második világháborúnak cigány áldozatai is voltak, akiknek a számát megpróbálták megbecsülni. A tanítóképzősök 3, a műszaki főiskolások 4 százaléka 10 ezernél kevesebbre, 5, illetve 14 százalékuk 10-60 ezer közöttire becsülte számukat, további 3, illetve 10 százalékuk pedig ennél többre. 3, illetve 10 százalékuk válaszait nem lehetett értelmezni, mivel szöveges megjegyzést tartalmaztak („sokat”, „keveset”, „nem eleget”). A második világháború szövetségi rendszerével kapcsolatos kérdésekhez hasonlóan ezekre a kérdésekre is inkább a fiúk válaszoltak: az előbbire 63, az utóbbira 43 százalékuk, szemben a lányok 48, illetve 20 százalékával. Ismereteik is pontosabbak voltak, mint a lányokéi. Becslések a cigányság és a zsidóság létszámáról Arról, hogy ma Magyarországon hány zsidó, illetve hány cigány él, szervezett formában valószínűleg nem hallottak a főiskolások. Ezeket az ismereteket nem tekinthetjük „számonkérhetőeknek”.9 10 11 Nem is az volt a célunk, hogy tételes tudásukról nyerjünk információkat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy azokat a kisebbségi csoportokat, amelyek talán a mai magyar társadalmi kommunikációban a leginkább te- matizálódnak és amelyek feltehetően a főiskolások beszélgetéseiben is előfordulnak, hogyan számszerűsítik. A kutatási eredmények megerősítik azt a hétköznapi tapasztalatot, hogy a politikailag erősen megosztott mai magyar társadalomban éppen egy sajátos, negatív irányú kollektív érzelem játssza a legerőteljesebb integratív szerepet: a cigányellenesség11. Nyilvánvaló az is, hogy mindkét főiskola hallgatói tanulmányaik befejeztével, munkájuk során szembe kerülnek majd olyan problémákkal, amelyek a kisebbségek helyzetével, azonosságtudatával, sajátos kultúrájával vagy éppen társadalmi megítélésükkel függnek össze. Ezért fontosnak éreztük annak kiderítését, hogy hányán vállalkoznak e csoportok nagyságának becslésére, és hogy a becsült értékek milyen irányban térnek el a statisztikai becslésektől. 9 A magyarországi kutatók mintegy 5 ezer főre teszik az áldozatok számát, a cigány vezetők 50 ezer körülire. Lásd: Cigánykérdés a 20. századi Magyarországon. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal és a Roma Parlament által felkért szakértői csoportok elemzéséből összeállított tanulmány, Regio 1993. 1. 10 Ami nem jelenti azt, hogy ne tartanánk szükségesnek, hogy a magyarországi kisebbségekre vonatkozó ismereteknek legyen helyük az alap-, közép- és felsőfokú képzésben. 11 Egy 1993-as vizsgálat szerint a felnőtt lakosság több, mint kétharmada semmilyen kapcsolatot nem létesítene a cigányokkal. Lendvay Judit-Szabó Ildikó: Pártszimpátiák és kisebbségkedvelés. Vonzásválasztások. HVG 1994. március 12. és ugyanők: Kisebbségkedvelés: Zárt karokkal. HVG 1994. április 29. 52
