Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Pomogáts Béla: Modernizált konzervativizmus
A szellemi-politikai mozgalomban jól megfért egymással az a bizonyos három irányzat, amelyre annak idején Antall József oly szívesen hivatkozott: tehát a „népi-nemzeti”, a „kereszténydemokrata” és a „nemzeti liberális”. Egy mozgalomban továbbra is jól megfértek volna, egy politikai pártban azonban természetesen nem, és a párttá alakuló MDF első' nagy stratégiai hibája talán abban volt, hogy igazából nem választási gyűjtó'pártként határozta meg magát, noha éppen Antall József részérói voltak erre irányuló próbálkozások, hanem határozott ideológiai arculatot kívánt ölteni. Márpedig azt az ideológiát, amelyet a lakiteleki alapítók, így Csoóri, Fekete, Bíró, Für és Csurka képviseltek, a legkevésbé sem lehetett összeegyeztetni azzal az ideológiával, amelyet Antall József és baráti köre a Fórumba behozott. Szerencsétlen versengés és küzdelem indult meg a Fórumon belül, és ez többnyire elvtelen kompromisszumokkal járt együtt. Ennek során a lakiteleki alapítók fokozatosan kiszorultak a párt vezetéséből és nem kaptak szerepet az 1990-es választási győzelem után megalakult kormányban, minthogy a miniszterelnök, bizonyára nem alaptalanul, jobban bízott a saját barátaiban, mint abban a pártban, amelynek elnöke volt. A lakiteleki alapítók mindazonáltal sohasem tudták elfogadni vereségüket, annál kevésbé, minthogy a Fórum tagságának nagy többsége hozzájuk ragaszkodott. Különös és veszélyes helyzet alakult ki így a párton belül: a kormány, a pártvezetés és a nyilvánosság egy része az Antall körül tömörülő úri hagyományakat képviselő kereszténydemokraták kezében volt, a párttagság nagy többsége és a nyilvánosságnak éppen a leghangosabb fórumai (a rádió Vasárnapi Újság című műsora, a tévé-híradó és a Magyar Fórum című hetilap) viszont a népi származású, plebejus elkötelezettségű nemzeti radikálisokat támogatta. Mindebben már látni lehetett a későbbi stratégiai vereség előjeleit. A Fórum első nagy (önmagával szemben elkövetett) hibája tehát abban állt, hogy feladva a különböző irányzatoknak szabad teret kínáló mozgalmi keretet és párttá alakulva nem gyűjtőpártot, hanem ideológiai pártot hozott létre. A második nagy politikai hibát pedig akkor követte el, midőn ideológiai párttá válva egy korszerűtlen ideológia, korszerűtlen politikai mentalitás mellett kötelezte el magát. Azaz feladta azt az átfogó szemléletet, amelyet születésekor képviselt, amelynek tágasságát az iménti Illyés-idézet világítja meg. Ehelyett részben visszatért a két világháború közötti korszak mára teljesen kimerült és korszerűtlenné vált konzervatív nemzeti ideológiájához és mentalitásához. Ezen a szomorú tényen az sem változtat sokat, hogy természetesen az MDF politikai arculatán megjelentek a nyugat-európai kereszténydemokrácia vonásai, és a párt megőrzött valamit a lakiteleki indíttatás népi ethoszából is: az előbbi nagyrészt Szabó Ivánnak, az utóbbi Für Lajosnak és Lezsák Sándornak volt köszönhető. Az mindazonáltal szomorú valóság, hogy az 1988-1989-ben még képviselt átfogó szemléletet és több demokratikus hagyományt is érvényesíthető politikai, szellemi stratégiát nagyrészt felszámolták a párttá alakulás és kormányra kerülés után bekövetkező belső küzdelmek, versengések és intrikák. A pártot igen sok tekintélyes értelmiségi híve hagyta el, s helyükbe igen gyakran törtető emberek léptek, akiknek korábban semmiféle szerepük sem volt az ellenzéki vagy független értelmiségi mozgalmakban, ellenkezőleg, az egykori kommunista párt vagy a hivatalos ifjúsági szervezet klientúrájához tartoztak, esetleg a politikailag semleges, de a kádárizmus iránt jóindulatú értelmiségi szerepet játszották. A lakitelekiek nagy részének ma már semmilyen szerepe sincs a Magyar Demokrata Fórumban, kivált a párt politikáját meghatározó testületekben. És 46
