Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Pomogáts Béla: Modernizált konzervativizmus
lás és a nyugati értelmiségi hagyomány megszabott. A „vidéki Magyarország” érdekeit kívánták képviselni, ugyanakkor nem zárkóztak el a magas műveltség értékvilága elől. A mozgalom, legalábbis a legtöbb lakiteleki alapító szándékai és reményei szerint abban a korábban Illyés által meghatározott szellemi térben kívánt elhelyezkedni, amelynek egyik pólusát a magyar plebejus hagyomány, a másikat a magas európai eszmeiség szabta meg. „Ismerem - írta Illyés Magyarok című könyvében egykoron - az egyszerű agrárszocialistáknak, a Fekete Nagy Andrásoknak, Bors Páloknak, Szilágyi Alberteknek életét... De ismerem ezeknek a Tolsztojt-, Lafargue-ot, Petőfit-forgató kubikusoknak és részeseknek nemcsak eszmevilágát, hanem lelkivilágát is; a szocializmus gondolata itt kezdett sarja- dozni honi talajból (amit később annyit hiányoltak rajta), itt tiporták el csírájában. Pártban nem tudnék megmaradni semmifélében, de boldog otthoniassággal állnék e megindítóan bölcs és hó's férfiak sorába, a fiaikéba! Egyik kezemmel az ő jobbjukat fognám úgy, hogy közben a másikkal egy percre sem ereszteném el Pascalét, mindazokét, akik tekintetüket rád vetették, oh változásaidban- kanyargásaidban is mindig egy irányú justice éternelle! így tudnám megvalósítani igazán azt a kétkulacsosságot, amelynek vádja eladdig, sajnos, érdemtelenül ért; így lehetnék az a mohón futó gyökér, az a konok füst, mely Németh László szerint oly hajlékonyán kavarog, hogy (ezt már én teszem hozzá) egyszerre két oltárnak áldozhasson! így tudnék pártot fogni, a szó etimológiai értelmében; ..így tudnék nem e nép mellé állni, hanem felnyúlva is megmaradni e népben mindenáron, kettétépetés vagy kettétépődés nélkül. Nehéz vállalkozás.” Erre a nehéz vállalkozásra szánta el magát együttesen és közösen a Magyar Demokrata Fórum, mint szellemi és politikai mozgalom. Természetesen nem külön-külön minden egyes fórumon, hiszen az természetes dolognak tetszett, hogy a lakiteleki sátor alatt gyülekező írók,tudósok, tanárok, újságírók, agrár- szakemberek nagyrésze csupán a szerveződő mozgalom átfogó értékvilágának egy-egy övezetét tudja teljes azonosulással elfogadni, és például Antall Józseftől nem volt elvárható, hogy minden tekintetben magáénak érezze a lakiteleki szellemiség plebejus hagyományait, és Csurka Istvántól sem volt elvárható, hogy azonosuljon az európai liberalizmus vagy kereszténydemokrácia eszményeivel. Együtt a teljes mozgalom mindazonáltal képviselni tudta azt az átfogó szemléletet, amelyet Illyés mint az előbb láthattuk, egyfelől a magyar agrárszocialistákkal, másfelől Pascallal határozott meg. Előkerestem most egy már régen nem háborgatott fiókból azt a kicsiny 1989 tavaszán közreadott füzetet,amely a Magyar Demokrata Fórum első másfél esztendejének (1987. szeptember 27. — 1989. február 25-i) állásfoglalásait gyűjtötte egybe. Ezek a Lakiteleken, a budapesti Jurta Színházban, Kiskunmajsán, Miskolcon, Esztergomban, Szegeden és másutt keltezett határozatok még jól tükrözik azt az átfogó szellemiséget, amelyre Illyés példája ösztönzött, és persze erre ösztönzött Németh László, Bibó István — és korábban Ady Endre példája is. A Fórumban mint szellemi-politikai mozgalomban akkor egyformán szerepet kaphatott a népi mozgalom örökségét képviselő Csoóri Sándor és Fekete Gyula, az „úri középosztály” hagyományait folytató kereszténydemokrata Antall József, a kossuthiánus Szabad György, a nemzeti liberális Kiss Gy. Csaba, a plebejus reformkommunista Bíró Zoltán, sőt a Fórum környezetében volt megtalálható Pozsgay Imre is (nagy kár, hogy akkor nem vállalt, vagy nem engedték, hogy vállaljon közvetlen mozgalmi-irányító szerepet!). 45
