Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

lyót kapott a lábába, de sántán is jó fuvaros lett belőle, Winkler Árpád épségben tért haza, és mindenkinek eldicsekedett hőstetteivel, ezekután felnéztek rá az emberek, szava lett a közigazgatásban, egyszer még a tanácselnök helyettesének is megválasztották, de gyorsan ráunt a politikára, valamiféle gyorstanfolyamon kitanulta a hentesmesterséget, üzletet nyitott és ma is a legjobb mészáros a faluban, ami nagyon is érthető', mert egészen fiatal kora óta a disznóvágáshoz volt érzéke. Szóval nem tudom, hogy okos tanácsot adtam-e nekik, amikor a zászlóaljba küldtem őket, amiből később brigád lett, de a frontra vonulásuk előtt felvidítottam a három legényt, ismét beindítottam a zenekart, senki sem mehetett ki a házból, mindenkinek enni-inni és énekelni kellett virradatig, és valamennyiükön láttam, hogy ezt jókedvvel teszik. A reggeli világosságban Bodag Balázsék elvitték a megígért hátsó sonkát és az egy oldal szalonnát.

Délig aludtunk Rézivei a jól sikerült, vidám mulatság után, kicsit kábán, de jó érzéssel tébláboltunk a szürkén világos délutáni órákban, aztán a gyors téli sötétedéskor ránk szakadt életem legszomorúbb vigassága.

Beállított hozzánk Török Ádám. Olyan tiszta, vasalt és jólöltözött volt, mint a szép halál, aki a legmélyebb álmában ragadja el az embert, hogy ne okozzon fájdalmat, és közben még mosolyog is hozzá. Török Ádám is mosolygott. Sötétszürke télikabátban, fekete öltönyben, fehér ingben, fekete kalappal a fején és fényesre suvickolt csizmával a lábán állt a konyhaajtóban, és mosolygott. Kezében a kutyafejű sétapálcáját tartotta. Az ajtót becsukta, a háta mögött sötét volt, Rézi és én az asztalnál ültünk, és valóban úgy bámultunk rá, mintha a halált látnánk Több, mint két hónapja nem láttuk, nem tudtuk, hogy hol bujkál.

Török Ádám egy ideig csak mosolygott, azután a sétapálcával a szoba felé mutatott.

— Bemehetnénk oda? Ott mindig melegség és tisztaság van. Szeretem az ilyen helyeket.

— A feleségem pedáns német asszony — mondtam. — Tisztán tartja a házunkat.

— Bemehetnénk a szobába?

Ostoba és majdnem értelmetlen beszélgetés volt ez. Török Ádám mély öblös hangja mintha egy nagyon régóta üres hordóból jött volna. A hangja is, az öltözéke is nagyon nagy bajt sejtetett. Bementünk a szobába, Török Ádám levetette télikabátját, a fogasra akasztotta, mindhárman leültünk az asztal mellé.

— Végre melegben vagyok - mondta mosolyogva Török Ádám. — Mielőtt elindultam, megfürödtem a folyóban. Jegesedik már a víz, átfáztak a karjaim. Innék valamit.

Intettem Rézinek, ő felugrott, pálinkát hozott a spájzból, Török Ádám ivott, én is ittam, úgy mint sokszor régen, csakhogy ő most nagyon szépen fel volt öltözve.

— Jeges vízben fürödtél meg? — kérdezte Rézi.

— Igen. Nagyon gyorsan forog velem a világ, sehogyan sem akar megnyugodni.

— Szépen felöltöztél a gyorsan forgó világnak — mondtam.

36