Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

bászt is hozott melléjük. Ismét szünetet adtam a zenekarnak, ettünk, boroz- gattunk, az izzadó legénykéket is megkínáltam étellel, itallal és megkérdeztem tólük:- Miért jöttetek?

Egymásra nézegettek, aztán megint csak az illedelmes Beney Antal szólalt meg:- Besoroztak bennünket a Petó'fi-zászlóaljba. Azt akarják, hogy a Dunához menjünk a németek ellen... Az oroszok és a partizánok mellett. Ezek meg közben itt irtanak bennünket, nem tudjuk, hogy mit csináljunk.- Tólem kértek tanácsot?

Winkler Árpád vette át a szót, hármuk közül ő volt a leghatározottabb, és a legjobb hangú, a kemence mellől is ó' énekelt a legszebben.- Maga élve került ki a községházáról. Ez csak nagyon okos embereknek sikerülhet.- Eló'fordult, hogy néha okosan viselkedtem. A frontra azonban nem szívesen küldök embereket.- Fenyegetnek bennünket — mondta Winkler Árpád. — Engem a származásom miatt. Németből lettem magyar. Egyik sem jó mostanság.

Nehéz ilyenkor tanácsot adni. Ettük a meleg lepényt és a sült kolbászt, ittuk a bort és az asztalt néztük. Szekszer Johák bácsi szólalt meg elsőnek.- Ismét elérkezett a bó'rmentés ideje. A fronton is életben lehet maradni, ha okosan elvegyül a csürhében az ember. Igaz, én nem csürhe között harcoltam, de mégis túléltem. Büszke vagyok rá, hogy nem csürhében harcoltam. Néha azonban el kell feledkezni a büszkeségről.- Az igazi szabadságért harcolhatnának — mondta Bata János.- Egészen közelről láttam az igazi szabadságot - mondtam.- Én meg még közelebbről láttam, miközben a lovak alól ganéztam a községháza istállójában — mondta Haramász László. — Láttam, amikor halálra kínozták Csoszogó Török István. Meg a többieket.- Kiket?- Nem beszélhetek erről. Nagyon a számba rágták, hogy engem is keresztvágófűrész alá tesznek, ha bármit mondok arról, amit láttam és hallottam. Sok jajgatást hallottam. Ennél a fronton sem lesz rosszabb.

A három fiú merően és segélykérőén nézett rám, tényleg nagyon okosnak tartottak.- Mit tegyünk? - kéreezte Winkler Árpád.

Mérges voltam rájuk, amiért belerondítottak a névnapom ünneplésébe. Valamit azért mégis mondanom kellett.- A háborúban álljunk a győztesek oldalára, legyenek azok akárkik. Vonuljatok be a győztesek közé. De a harcmezón ne hősködjetek. Ássátok be magatokat a földbe és lőjetek mindenre, ami mozog a túloldalon. Tirátok is lőni fognak. Ha valaki közületek élve marad és visszajön, itthon teljes erővel fogjon bele a hangos hősködésbe. Féltéglával verje büszkén a mellét, és bizonygassa mindenkinek, hogy a magyar ifjúság milyen elszántsággal harcolt a fasizmus ellen. Ezzel talán megmenthetitek egy csomó szenttamási ember életét.

Máig sem tudom, hogy okos tanácsot adtam-e. A fiúk bevonultak, Beney Antal elesett valahol a baranyai szőlősdombok között, Haramász László go35