Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

A szerb pékmester elnevette magát, felém nyújtotta a jobb kezét.

— Boldog névnapot kívánok.

Felálltam, kezet fogtam vele.

— Egyszer egy hideg szerb karácsonykor csak bal kézzel tudtál parolázni. A jobb kezed a nyakadba volt kötve.

— Most jobb kézzel kívánok boldog névnapot.

— És pisztollyal az oldaladon.

Mudrinszki Ozren elengedte a kezemet, lecsatolta az övét a pisztollyal, az asztalra tette a citera mellé. A fonott kosarat is az asztalra tette, lerántotta a fehér térítőt, a kosárban sós zsömlék és perecek voltak.

— Ma reggel sütöttem. István napra. Amikor meghallottam a zenebonát.

— Köszönöm. Becsülöm az olyan embereket, akik tudják, hogy hogyan kell névnapot köszönteni.

Hellyel kínáltam, leültünk, pálinkát töltöttem mindkettőnknek, koccintottunk. Intettem az elnémult zenekarnak.

— Üljetek le ti is. Töltsétek magatoknak, igyatok. És egyetek a frissen sült zsömlékből és perecekből. Nem akárki sütötte.

Bodag Balázsék az asztalhoz ugrottak, töltögették a pálinkát és mohón ették a péksüteményeket. Megint meglátszott, hogy az ijedt emberek nagyon éhesek lesznek.

— Rászolgáltak a ropogós perecekre — mondta Mudrinszki Ozren. — Órákon át ropogós nótákat fújtak. De túl falánkan esznek. így nem élvezik az ízét.

— Pisztoly nélkül talán jobban élveznék — mondtam. - A pisztoly nem illik a citera és a zsömlék mellé.

Mudrinszki Ozren elvette az övét a pisztollyal, lába mellé dobta, és megkérdezte:

— A vasbotja még megvan?

— Megvan. De mostanság nem sokra megyek vele. A vasbot csak a kis tolvajok ellen jó. Mostanában viszont gyilkosok garázdálkodnak.

— Én nem öltem meg senkit.

— Elhiszem. Mások azonban gyilkolnak. És röhögnek is hozzá.

— Már nem sokáig. Magyar világ itt nem lesz soha többé, legalábbis ezt remélem, de azért Rojtos-Gallaiék házában máris magyar mulatság van Ist- ván-napon. A zene egészen Beglukig elhallatszik.

— Jövőre nagyobb zenekart hívok. Azután esetleg több zenekart. Azt akarom, hogy az éneklésünk egészen a községházáig elhallatszon.

Kicsit zavarosan beszéltem, mert zavarosan is gondolkoztam akkoriban. De ez is olyan fogadkozás volt, amire a feleségem azt mondta volna, hogy komolyan gondolom, tehát állom a szavamat. Álltam is. Az elkövetkező esztendőkben tényleg több zenekar jött el a névnapomra, keményen megdolgoztattam valamennyit, hangosan muzsikáltak és énekeltek, eléggé fellármáztuk a környéket.

— Egyelőre csak három éhes és szomjas zenésze van — mondta a pékmester. - Hamarosan elfáradnak, ha folyton ropogós nótákra hajszolja őket. Néha rendelhetne lassúbb dalokat is.

33