Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)
- Megtörölközöm magam. Te hozzál valami gúnyát. Lehet kopott is. Most már abban is elleszek. Rézi nadrágot, inget, bőrbekecset hozott, én szárazra törölköztem, felöltöztem, és aztán már úgy ültünk le az asztalhoz, mint más estéken. Csak a disznófej nem illett oda. Rámutattam.- Kolompár Karcsi azt üzeni, hogy abáld meg. Néhány napig lesz ennivalónk.- Tőle kaptad?- Igen.- Rendes ember az a cigány. Leordítottam, amikor elvitte a disznókat, de úgy látszik, hogy mégis rendes ember. Holnap majd megabálom a disznófejet.- Maradt valami más ennivalónk is?- A gyöngytyúkokat meghagyták. És a vermet nem találták meg a szalmakazal alatt.- Gyöngytyúklevest szeretnék enni a nagy fürdés után.- Mindjárt kitekerem egy gyöngyösnek a nyakát — mondta Rézi, és felugrott, kirohant a konyhából és szinte pillanatok alatt visszatért egy kitekert nyakú gyöngytyúkkal. Vizet forralt, belemártotta a gyöngyöst, megkopasztotta, kibelezte és levest főzött belőle. Valamikor éjfél után nagyon jóízűen ettünk és szerettük egymást. Másnap annak rendje és módja szerint forró vízben megabáltuk a disznófejet és napokig tokaszalonnán éltünk. * Október vége és karácsony között nem volt magyar mulatság Szenttamáson, német mulatság sem, a németek valahol a táborokban vártak sorsukra, Rézi még mindig kétségbeesetten kereste rokonait, a magyar férfiak a községháza dísztermétől és pincéjétől rettegtek, éjszakánként sokakat betereltek oda, közülük csak kevesen jöttek vissza, azok is halálra rémülten, megfordult a világ, a magyar utcák lettek csöndesek, a szerb részen viszont már a védőszentek napjait ünnepelték hangosan és vidáman. A mi karácsonyunkon jóformán csak az öregasszonyok mentek el az éjféli misére. Ekkor határoztam el, hogy névnapomon nem egymagámban fogok muzsikálni magam és mások vigasságára. Karácsony napján átmentem a Tukba Bodag Balázshoz, a falu legjobb borbélyához és legjobb szaxofonistájához, aki hétköznapokon borotvált és hajat nyírt, hétvégeken és ünnepnapokon viszont a kocsmákban játszott öttagú zenekarával, és amikor a szaxofon csőrét kivette a szájából egészen tűrhetően énekelt. Stefi kocsmájában is gyakran megfordult a vidámabb időkben. Zenekara közben megcsappant, Bacsa Pétert, a tamburást bevonultatták a honvédséghez és még nem tért vissza, Streit Frigyest, a hegedűst sváb származása miatt a partizánok gyűjtőtáborba vitték, de megmaradt még az öreg Tarnóczki Géza a harmonikájával és Rohacsek Mihály a klarinétjával. Ennyien is bemuzsikálhatták a házamat. Bodag Balázs eleinte nagyon vonakodott, az ő padlását és spájzát is kisöpörték, látszott rajta, hogy fél, érezte, hogy elmúlt a magyar mulatságok 31
