Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

- Tényleg hősiesen harcolnak. Karába Jani, azaz Jovan Karies is közöttük hadakozik. A pincében sütögeti és fűrészeli az embereket. Nehéz munkát végez, persze, hogy megéhezik közben.

Kolompár Károly egycsapásra megváltozott, lehiggadt és óvatos lett, majdnem úgy viselkedett, mint a szürkearcú Lusztig Márton, amikor rákérdeztem, hogy biztonságban elrejtette-e az arany ékszereket.

— Nagyon utálod a cigányokat?

— Jovan Karicsot utálom.

Kolompár Károly végig szívta a cigarettát, messzire elpöckölte a csikket és bánatosan azt mondta:- Én nem vagyok félős ember. De tőled mindig féltem egy kicsit. Azért, mert akkor is lóhátról beszéltél, amikor gyalog jártál. Török Ádámtól meg nagyon féltem, mert tudtam, hogy bármikor elvágná a torkomat, vagy bárki másnak a torkát. Szeretném, ha nem utálnátok bennünket. Rosszul tettük, hogy Karába Janit magunk közé fogadtuk a Jamurába. Elment onnan hála istennek. Most éppen legénykedik, de ez nem tart sokáig. Az efféle dolgokat mi cigányok meg tudjuk jósolni. A saját piszkában fog elpusztulni valami nyomorúságos helyen. Rászolgált.

Akkor nem vettem komolyan ezt a cigány jövendölést vagy átkozódást. De később visszaemlékeztem rá. Néhány évvel később egy hideg téli éjszakán Jovan Karies ugyanis összevizelt rongyos nadrágban halt meg a Törekvés nevű futballcsapat összetákolt öltözőjében. Tulajdonképpen megfagyott.- Mennem kell — mondtam Kolompár Károlynak. - Rézi már biztosan nyugtalankodik.- Kemény asszony - mondta a cigány ócskavasas. - Hangosan perlekedett a disznókat öldöső partizánokkal, és engem is szidalmazott, amiért segítek nekik. Dehát rám parancsoltak, hogy vigyem a disznókat a községházára. Fegyverrel parancsolgattak. Mondd meg Rézinek, hogy ne haragudjon rám.

— Megmondom neki.- Lehet, hogy már ő is azt hiszi, hogy meghaltál.

— Bizakodó fajta. Visszavár.

— Semmitek se maradt. Kipucolták a disznóólát, a spájzot és a padlást. Éhen haltok. Vidd haza az egyik disznót, hiszen úgyis a tiéd volt.

— Hogyan számolnál el vele?

— A csillagos fiúk inkább az emberek öldöklésével vannak elfoglalva. A disznókat nem számolják.

— Kicsit elgyöngültem ma éjjel — mondtam. — Nincs kedvem cipekedni.

Elindultam, de Kolompár Károly meglepő erélyességgel rám kiáltott:

— Áll meg!

Egy hosszú kést vett elő és levága az egyik disznó fejét. Nagyon ügyesen csinálta, látszott, hogy nem először darabol fel döglött állatokat. Kezembe nyomta a disznófejet.- Rézi még ma éjjel megabálhatja. Négy-öt napig lesz ennivalótok. Addig kitalálsz valami jobbat.- Majd lemegyek a folyóra horgászni, ha nagyon megéheztem.- A folyó hamarosan befagy.- Tudok léket vágni a jégen - mondtam és elmentem a disznófejjel.

29