Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

— Török Ádám igen bátor ember. És őt még nem kapták el.

— Majd elkapják. Nagyon fájdalmasan fog meghalni. Téged sem lenne szabad elengedni. De neked szerencséd volt Rettegett Szávával.

— Maga hogy került ebbe a bandába?

Belies Györgye majdnem szégyenkezve hajtotta le a fejét.

— Szükségük van írástudó emberre. És én egyetemet végeztem.

— Budapesten.

— Ott. Nem rossz hely.

— Ez viszont rossz hely. Szeretnék gyorsan elpucolni innen. írja már le, hogy ártatlan vagyok, és hogy mindenkivel jóságos voltam a régi hosszú és a nem régi rövid magyar világban.

— Ez ugyan nem igaz, de azért leírom - mondta Belies Györgye és tényleg elkezdett írni egy papírlapra. írás közben megkérdezte:

— Mikor ettél utoljára süít bárányt?

— Májusban. Török Adámnál.

— Remélem, teleetted magad. Mert egyhamar nem jutsz bárányhúshoz. Megjósoltam én ezt nektek azon a viharos májusi vasárnapon... Legközelebb a győztes oldalon vitézkedjetek.

— Megjósolt maga mást is. Azt, hogy majd az amerikaiak masíroznak Szenttamás utcáin.

— Ebben sajnos tévedtem. Az oroszok jöttek, elhozták a vörös csillagos sapkákat. így hát nemsokáig maradok a községházán, a vörös csillag nem kedveli a nagygazdákat. Örülhetek, ha megmarad a tanyám és valamennyi földem. Egy rendeletet azonban még örömmel megírok. Tegnap kaptam a bizalmas jelentést, hogy a Vörös Hadseregben dezertálások is előfordulnak, és emiatt bizalmasan utasítottak, hogy szőrmentén értesítsem a lakosságot, hogy az orosz katonaszökevényeket jelentsék fel, fogják el, akár agyon is verhetik őket. Ezen helyénvaló politikai cselekedetekért esetleg még jutalom is járhat. Téged értesítelek elsőnek. Tartsd nyitva a szemed. Néhány orosz katonaszökevény megerősítené a biztonságodat.

— Igyekezni fogok. Ha megkapom a papírt békés természetemről.

Belies Györgye abbahagyta az írást és a motyorászást, pecsétet ütött a

papírlapra és átnyújtotta.

— Menjél isten hírével. Útközben mondjál hálaimát. Nyáron várlak aratásra, ha addig még megmaradnak a búzaföldjeim.

— Ott leszek.

Nem olvastam el az ártatlanságomról és békés természetemről szóló írást, összehajtogattam a papírlapot, zsebrevágtam és gyorsan távoztam az irodából, és a községházáról. A kapualjban az őrök nem állítottak meg, bár gyanakodva néztek rám és én igyekeztem minél gyorsabban elmenni a közelükből. A kilyuggatott szerb templom mellett nagyon siettem, szaporán kapkodtam a levegőt, a Sárga kútnál lelassítottam, akkor már rendesen lélegeztem, majdnem ráérősen lépkedtem a sötét és nagyon csöndes házak között, Kiss János kocsmája előtt megálltam, cigarettát sodortam és rágyújtottam. A kocsma éppen olyan sötét és csöndes volt, mint a környező házak.

Cigarettázva sétáltam a Szentháromság térre, amelyet később persze átkereszteltek, leültem a Szentháromság szobor talapzatára, háttal az apácazárdának, szembe a magyar templommal, ahol valamikor én is őriztem

27