Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

A két szerb tanyasi gazda ezután kicsit bánatosan elbeszélgetett a fejem fölött.

— Nem ártatlan — bólogatott Belies Györgye. — Viszont nagyon jó kaszás. Búzaaratáskor hasznát vehetjük a földjeinken.

— Nyárig megmaradnak a földjeink?

— Az elsó' nyárig még megmaradnak.

— És azután?

— Össze kell húzni magunkat.

— Hát akkor add ki neki a papírt, és széledjünk szét békességben.

— Ez kicsit szabadkőműves ízű búcsúzkodás.

— Mégis mozog a föld. Csak éppen rosszul.

— Galilei?

— Igen.

— Nem rossz páholy.

Jaksics Száva sarkon fordult, az ajtóból még annyit szólt vissza:

— Mit vétettünk az Istennek, hogy ilyen szar időket szakasztott ránk?

Ketten maradtunk Belies Gyorgyeval, és én bambán megkérdeztem:

— Milyen páholyokról beszéltek?

Unottan intett a kezével.

— Ülj le valahová.

Az egyik fal melletti székre ültem le, és igyekeztem a sorsom alakulására figyelni. Eddig valamiféle közönyös kábultságban ténferegtem a halál közelében ezen a randa helyen, ideje volt észhez térnem.

— Megkapom azt a pecsétes papírt?

— Természetesen. A szabadkőművesek állják a szavukat.

— Ki a fenék azok a szabadkőművesek?

Belies Györgye legyintett.

— Te nem tartozol közéjük. Meg azok a vörös csillagos legények sem, akik behoztak.

— Igen változatos kínzásokat ígérgettek, amikor bekísértek.

— Általában beváltják ígéreteiket. De csak a kiválasztottakkal foglalkoznak hosszadalmasan. A legtöbb foglyot egyszerűen belelövik a gödrökbe.

— Láttam, hogy legalább ötven embert kitereltek a díszteremből. Ártatlan embereket.

— Vannak éjszakák, amikor többet is kiterelnek. A díszteremből és a pincéből.

— Gyalázatos és gyáva dolog ez.

— Szerintem is — sóhajtotta Belies Györgye. — Dehát a mai időknek ez a stratégiája. Végighallgattam a Krojacs néhány eligazítását. A németeket az utolsó szálig el kell takarítani, benneteket magyarokat pedig alaposan megritkítani. Mert amíg sokan vagytok, örökös veszélyt jelentetek. Miattatok bármikor visszajöhet a magyar honvédség, és akkor megint kiloccsantják a szerb harangozó agyát, aztán megint átszabják az országhatárt.

— Okos stratégia. Bizonyára okos fejek találták ki.

— Főleg a bátor embereket kell kiirtani. Előtte esetleg megkínozni őket, mert a bátor embereket egyetlen hatalom sem szereti. A halálra rémisztett, gyáva magyarok maradhatnak, mert a gyáva emberek sokat dolgoznak, és minden hatalom szereti a dolgos embereket.

26