Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

— Rajta van a listán...

— Majd én kihúzom a nevét a listáról. Tintaceruzával húzom ki. Aztán a tintaceruzát a seggetekbe szúrom, ha nem takarodtok el innen.

Barbulov Zorán még megpróbált önérzeteskedni, hátrálva is vissza- dünnyögött:

— A nagybirtokok világának hamarosan vége lesz.

— Én mindig nagybirtokos maradok - mondta Jaksics Száva inkább szomorúan, mint hivalkodóan, és talán ezért nem mert már senki sem ellenkezni vele. Megfogta a régen szétló'tt könyökömet. — Menjünk ki ebből a bűzös szobából.

Kimentünk a folyosóra, ott is elég büdös volt, de nem álltak ijedt emberek a fal mellett, és senki sem bökdöste fegyverrel a gerincemet. Jaksics Száva elengedte a könyökömet, úgy sétáltunk a maszatos kőpadlón, mint két jóbarát, akik valamiféle jelentéktelen hivatalos ügyet, esetleg adásvételi szerződést jöttek elintézni a községházára, és sötétedésig itt maradtak, mert akadozott az ügyintézés, de ezért senki nem neheztelt. Jaksics Száva megállt az egyik ajtó előtt, kezet rázott velem, sokáig szorította a kezemet, közben az arcomat fürkészte, én meg az ajtót néztem. Ezen az ajtón egyszer már bementem, akkor Aradi József tanyázott mögötte, és írást adott a mezőőri kinevezésemről, és mindketten boldog világról álmodtunk. Aradi Józsefet azóta lelőtték az apácazárda falainál.

— Egyszer jóravaló embernek, vagy valami ilyesminek neveztél — mondta Jaksics Száva a kezemet szorongatva. Erős kézfogása volt, bár nem olyan erős, mint Csoszogó Török Istváné, akit akkor talán már a pincében gyötörtek.

— Emlékszem rá — mondtam Aradi József ajtaját bámulva.

— Nem vagyok jóravaló ember, és szeretném elfelejteni azt a dolgot. Ezért hoztalak ki abból a bűzös teremből.

— Felejtse el a csúnya dolgokat.

— Nehezen fog menni, de megpróbálom - mondta elgondolkozva és most nem hasonlított Rettegett Ivánra. - A sárba térdeltem, féltem a haláltól, és te megmentetted az életemet. Most viszont én mentettem meg a tiédet. Azt hiszem, ezzel lekvitteltem a tartozásomat.

— így van.

— További segítséget ne várj tőlem.

— Ennyi épp elég.

Végre elengedte a kezemet, és kinyitotta az iroda ajtaját, bementünk. Aradi József íróasztala mögött Behcs Györgye ült, papírokat rendezgetett, úgy nézett fel ránk, mint aki már semmin se csodálkozik, és mint aki a nagy íróasztal mögött sem élvezi a hatalmat.

— A Rojtos-Gallainak megígértem, hogy épségben hazamehet — mondta Jaksics Száva. - Pecsétes írás kellene arról, hogy ártatlan.

Belics Györgye szomorúan ingatta a fejét.

— Megkapja.

— Tartozom neki ennyivel - mondta Jaksics Száva. — Persze, tudom, hogy nem ártatlan, hagynom kellett volna, hogy darabokra fűrészeljék, de hát tartozom neki.

25