Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

- Törjél a cipóból, jut belőle kettőnknek is - mondta Sági Imre, és továbbra is a terem közepére figyelt. - Valamiképpen üzenni fogok a testvéreimnek. Azt a mocskos ringyót kimiskároltatom.

Letéptem egy falatot a kenyérből, a számba tömtem, lassan rágcsáltam, és még mindig nem izzadtam. Kísérőim eddig hallgattak a hátam mögött, de Petrovics Mladen most rámordult Sági Imrére.- A helyedben nem fenyegetőznék. Esetleg a testvéreidet is behozhatjuk. Ok is bajba kerülhetnek.

Sági Imre csak egy pillantást vetett Petrovics Mladenre, még mindig a díszterem közepére beszélt.- Emlékszem rád mezítlábas korodból. Akkoriban illedelmes gyerek voltál. Lehajtott fejjel kérted, hogy engedjelek a búzatáblánkra, kalászt gyűjteni. És én megengedtem.- Most viszont te fogsz mezítláb sírgödröt ásni magadnak.- Mindig embere voltam a nehéz munkának - mondta Sági Imre és megtörölte az arcát. — Istenem, miért izzadok ennyire, és miért vagyok ilyen éhes?- Én is ennék egy falat kenyeret - mondta ekkor valaki reszkető hangon mellettem.

Haramász László állt ott, a nagyra nőtt, bamba kölyök, aki egy régi szép napon ki akart lovagolni a határba velem és Török Adámmal.- Egyél — intett neki Sági Imre. - Inkább egyél, mint hogy a fogaidat va- cogtasd.- Te hogy a fenébe kerültél ide? - kérdeztem.- Azt mondják, hogy kiraboltam a szerb gazdákat, amikor bejöttek a magyar honvédek. Azt mondják, hogy magukkal együtt raboltam a tanyákon.- Ez nem igaz.- Mindenki tudja, hogy a Haramászék lován jártátok a határt - mondta Barbulov Zorán.- Erőszakkal vettük el tőlük a lovakat - mondtam. — Ez a gyerek még az udvarba se akart beengedni minket, de pisztolyt fogtunk rá. Küldjétek haza a szerencsétlent.- Innen csak úgy könnyű szóra nem engedünk ki patkányokat — mondta Petrovics Mladen.

Haramász László kábán nézett maga elé, olyan volt, mint egy halálra rémült idióta, aki nem tudja, mi miért történik vele. Még enni is elfelejtett, nem tört a kenyérből. Barbulov Zoránnal próbáltam meg szót érteni.- Az istállóban büdös van, felgyülemlett a lószar. Éz a gyerek kitakarítana és rendet tartana ott. Jobban ért a lovakhoz, mint bárki más.

Barbulov Zotán elgondolkozva simogatta az állát.- A trágyát tényleg ki kellene már hordani...

A fal mellett verejtékező emberek közül még egy suhanc, Martinec Feri tolakodott oda hozzánk.- Én is szívesen dolgoznék az istállóban - mondta. - Értek a lovakhoz, és soha nem bántottam senkit.

Kisebb csődület támadt körülöttem, az emberek talán azt hitték, hogy szavam van a fegyveresek között, és hogy életeket menthetek meg. A moz21