Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)
Gion Nándor Ez a nap a miénk IX-X. rész c ötétben érkeztünk a községháza udvarára, a boltíves kapu alatt két fegyveres ó'r állt, készségesen beengedtek bennünket, a nagy épület egyik oldalán és a kapu fölött az irodákból és a díszteremből néhány ablak világított, a kiszűrődő fényben láttam, hogy ismét szállingózni kezd a hó, az arcomon is éreztem a hópelyheket, a másik oldalon az istálló, a raktárak és a pincék falainál a sötétben emberek mozogtak, az arcukat elmosta a nyirkos sötétség, fegyvereik azonban látszottak. Ide könnyen be lehetett lépni, kijutni viszont sokkal nehezebben. Barbulov Zorán leugrott az almásderesről, a lovat sántikálva bevezette az istállóba, én az udvar közepén maradtam, Petrovics Mladennal, és valamiért Margith Gáborra, a Zöld utcai kocsmai verekedőre gondoltam, aki valamikor egyedül tartott rendet a községháza folyosóin és az udvaron, és nekem pisztolytöltényeket adott. 0 már messze járt innen, őt is kivitték a frontra, reméltem, hogy ott egy kis szerencsével talán túléli az öldöklést, itt viszont bajosan maradt volna életben. Most nagyon bűzlött az udvar, a félelem nyálkás bűze érződött, amiben sok volt az izzadság, a ragadós sár, meg a vér is. Ismerős volt nekem ez a szag, Galíciában a lövészárkokban sokszor fojtogatott, az ember vagy összerondítja magát ilyenkor, és ettől ő maga is büdös lesz, amit később nagyon szégyell, ha egyáltalán marad ideje a röstellkedésre, vagy megpróbál tisztának maradni, hogy ne kelljen szégyenkeznie, és akkor később azt mondják róla, hogy bátran viselkedett. Az már majdnem mindegy, hogy életében vagy holtában dicsérik meg, mindenképpen át kell harapni a madzagot, és ezt jobb minél előbb megtenni. Galíciában tiszta maradtam, kisezüstöt kaptam érte, bár megérdemeltem volna a nagyezüstöt is, és ott a községháza udvarán is furcsamód megnyugodtam a bűzben, holott jól tudtam, hogy ezért semmiféle érdemrendet nem fogok kapni, a háború tulajdonképpen jobb volt, ha másért nem, hát a kisezüst meg a tapasztalatok miatt. A sötét fal mellől egy fegyveres férfi jött oda hozzánk az udvar közepére. Őt is ismertem, Prodanov Nikolának hívták, nagyapjának vagy nagybátyjának valamikor szárazmalma volt a főutcán, Stefan Krebs abban a malomban kezdte szenttamási molnárkodását, a Krebs család nagyon szegényesen élt akkoriban, Rézi kislány korában igen ritkán evett fehérkenyeret, a malom gazdájáról azonban mindig jó szívvel beszélt, az öreg Prodanov sokat tréfál17
