Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Veress Miklós: Förgeteges capriccio; Tó- és holdezüst (versek)

Veress Miklós

Förgeteges capriccio

Túlnan, Buda határán, hol annyi őr a vártán (s így túl sok kényes villán) - lecsapott néhány villám.

Gizekbe és gazokba, csak nem a gazdagokba, hiszen e földi mennynek trónján ők ülepülnek.

Lenn iramoltak őzek; s istennők hengergőztek fönn égi lepedőkön, a szakadó felhőkön,

s istenek is, ámbátor neoklasszikus zápor volt e hőségben aktus, hogy Zeusz nyila csapdos.

Ennyit láthatni innét, hol a vihar csak vendég: az Aréna út ázik, és lábbusz visz hazáig.

Azaz (hijnye) csak vinne, hol behűtve a dinnye.

De tovább ver eső, és van itt egy borkimérés,

ahová beszorulnak, nekidőlve a pultnak, szegények s félszegények, míg zeng künn az eresz-ének.

Boraik folydogálnak, pénzeik csordogálnak, maguk csak álldigálnak, s azokról diskurálnak,

14