Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Szabó Ildikó - Horváth Ágnes - Marián Béla: Történelem és politika a főiskolások állampolgári kultúrájában (Empirikus vizsgálat két kecskeméti főiskola hallgatói körében)

ik - de a pedagógusi munka sajátosságaiból adódóan lakóhelyük szűkebb társadalmának is - mértékadó személyiségei lesznek. A műszaki főiskolások szakmai karrierje feltehetően ugyancsak sok lehetőséget kínál majd arra, hogy környezetüket állampolgári minőségükben is befolyásolják.

Mivel a kecskeméti főiskolák hallgatói nagyrészt vidékiek (a tanítóképző főiskolásoknak csak az öt százaléka, a műszaki főiskolásoknak pedig csak a kilenc százaléka budapesti), eredményeink elsősorban a vidéki Magyarország, ezen belül is elsősorban a vidéki városok mértékadó ifjúsági rétegeinek civizmusáról informálnak (a tanítóképzősök 29 százaléka, a műszaki főiskolások 8 százaléka kecskeméti, további 40, illetve 55 százalékuk pedig egyéb városba való). Olyan feltörekvő rétegekről van szó, akiknek a szülei maguk is a vidéki középrétegekhez tartoznak (a tanítóképzősök 33 százalékának, a műszaki főiskolások 30 százalékának az édesapja felsőfokú, 31, illetve 34 százalékuké középfokú végzettséggel, 25, illetve 24 százalékuké pedig szakmunkás végzettséggel rendelkezik). A két főiskola hallgatói nagyon haso- ló társadalmi háttérrel rendelkeznek. Állampolgári kultúrájuk képét csak teljesebbé teszi, hogy a tanítóképzősök 88 százaléka lány, a műszaki főiskolásoknak viszont a 87 százaléka fiú.

Vizsgálatunk módszertani szempontból is kitaposatlan utakon jár. A magyarországi empirikus politikai szociológiában nincsenek előzményei az állampolgári kultúra vizsgálatának. Az elmúlt évtizedekben természetesen sok olyan, a felnőttekre és néhány, a fiatalok különböző csoportjaira irányuló vizsgálat készült Magyarországon, amelyek az állampolgári kultúra különböző, fontos elemeit — elsősorban a politikai pártokhoz, eszmékhez és intézményekhez való viszonyt, illetve a különböző kisebbségekhez való viszonyt — érintették. E korábbi kutatások eredményeire mi is támaszkodunk. Újdonságnak számít azonban, hogy vizsgálatunkban az állampolgári kultúrát komplex módon közelítjük meg. Állampolgári kultúrának nevezzük azoknak az ismereteknek, értékeknek, normáknak, érzelmeknek, véleményeknek és beállítódásoknak az együttesét, amelyek a múlttal, a jelennel és a jövővel kapcsolatos társadalmi magatartásunkat és a politika világához való viszonyunkat meghatározzák. A szokásos elemeken kívül tehát az állampolgári kultúra részének tekintjük a társadalmi és politikai valósághoz való érzelmi viszonyt, a közelmúlttal kapcsolatos ismereteket és a hétköznapi morált - beleértve ebbe a jogtudatot — is. Abból indultunk ki ugyanis, hogy az egyén politikai szocializációjának az az értékrend is része, amely mindennapi társadalmi gyakorlatát vezérli. Világképében a politikai és a nem politikai tartalmak szerves egységet alkotnak. A hétköznapi és a politikai értékrendek közötti empirikus összefüggések keresésében nemzetközi tapasztalatokra, elsősorban a francia Annick Percheron fiatalok körében végzett vizsgálataira támaszkodtunk.2

Tanulmányunk egésze a főiskolások történelmi és politikai ismeretivel, a rendszerváltással kapcsolatos véleményeivel, magyarság- és Európa-képével, a politikához való viszonyával, hétköznapi és politikai értékrendjével, nemzet-koncepciójukkal, a többség és a kisebbség viszonyával kapcsolatos elképzeléseikkel foglalkozik.

2 Lásd például A. Percheron: L’univers politique des enfants, Paris, 1974. Armand Colin, Presses de la Fondation Nationale des Sciences Politiques és u. ö: Morale quotidienne et préférences idéologiques d’une génération a l’autre selon les milieux sociaux, Revue Francaise de Science Politique, 1982. 22(2),pp. 185-209.

47