Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Buda Ferenc: László úr keze (vers)
Buda Ferenc László úr keze Nyár van meggy pirul fecskefű vére hullik Halom helyére síkot álmodnom lapályra dombot miért lehetetlen? Szügyébe vágott buksi fejjel fakó puszpáng lovacska gyászol Csánkjáig csűdjéig vérben gázol Meggy pirul nyár van Hóban hőben elaggott lélek hiába szegül a szélnek szürkén tenyésző penészlő szakálla beretván ollón is kifog Hull a haj kihull a fog Miért lehetetlen? miért lehetetlen? Nyár Hő Napdelelő Rigók harkályok rebbenése Lombok rése Fények és árnyak kése Sugarak szárnyverdesése Szárnyak közül fények és árnyak közül ím egy Kéz előszelídül: bársony csikót babusgat puszta két ujjal diót szétroppant hintáztat kisgyereket Csodát teremt csodát teremt dolgát bevégzi Halomra hányt handzsárok békanyúzók vert hada fölött gyöngyház bicskája mosolyog győztesen Nincs lehetetlen Nincs lehetetlen ma sem Vágtató hőkölő horkanó mének Szárnyaló torpanó táltosok Gyászban a fakó lovacska buksi feje szügyébe vágva búsul az árva Jól sejti: a Hold is halandó a Nap sem halhatatlan Nyár van meggy pirul nézi magát a Napban Járok le-föl hó hő éjfél és napdelelő között körül kerül hidegfront s hőhullám szívrohama Képzelvén vígabb időt s hazát magunknak surján vad sarjakat fölmagzó kékperjét tippant csomós ebírt kaszálok: a Zöld Angyal tollát nyesem Mögöttem fönn egy űrbéli toronyház ezredik emeletén ott vár ott virraszt hajthatatlan László úr szív fölé dermedt keze
