Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Kántor Lajos: Ezredvégi leltár (Romániai Magyar Ki Kicsoda 1997)
tett és Nagyváradon lakó orvostól Zsóri Barbara aradi tanítónőig) - hihetetlen, hogy ez a 750 oldalas könyv elkészült az előre bejelentett időpontig. Persze, a vállalkozói, szerzői-szerkesztői bravúrnak ez a része nem feledteti a gyorsaságból eredő hiányokat és hibákat. De szeretném a józan érvekre figyelni képes (nem ellenérdekelt, ellendrukker, szenzációhajhász) kritikusokat emlékeztetni arra, hogy egy „Ki kicsoda” mindenütt elsősorban a piacra készül, tehát az időtől behatárolt — és szerkesztési szempontjai távol állnak egy akadémiai kislexikonétól, vagy akár a szóba hozott Romániai Magyar Irodalmi Lexikonétól is. A Stanik István nagyváradi újságíró (az Erdélyi Napló alapító főszerkesztője, 1995- ig meghatározó embere) által létrehozott Scripta Kiadó és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (az RMDSZ ügyvezető elnöksége) közös vállalkozásában Kolozsvárt megjelent Romániai Magyar Ki Kicsoda 1997 olyan jelenség, amelyet érdemes volna alaposabban körüljárni, vagyis nem csupán lexikográfiailag, hanem szociológiai, politológiai, társadalompszichológiai közelítéssel. Meggyőződésem szerint egy ilyen komplex tanulmány rendkívül sokat mondana a romániai magyar társadalom állapotáról - a kétségbe nem vonható, jelentős egyéni és közösségi (csoport-) teljesítményekről, az erdélyi, a romániai magyarság mai szellemi állapotáról, tradicionalizmusáról és a megújulásifelzárkózási kísérletekről, a közelmúltbeli vérveszteségekről s a megnyíló lehetőségekről, nem utolsósorban pedig a frusztrációkról. A kiadványt belülről és kívülről egyidejűleg néző (és remélem: látó) ember állítja ezt. Az, akit - szinte csak hetekkel a Romániai Magyar Ki Kicsoda megjelenése, legalábbis nagyon kevéssel a kézirat nyomdába kerülése előtt — felkértek, néhány „neves” társával (Cseke Péterrel, Dávid Gyulával, Horváth Andorral és Szabó Zsolttal együtt) vállalja a szerkesztő bizottsági tagságot, ám ne csupán a nevét adja, hanem (amennyire ez még lehetséges) a munkáját is: kapcsolódjunk be a szócikkek ellenőrzésébe. Az olvasóra bízom annak megítélését, hogy ennyi idő alatt és ilyen munkatempóval mennyi hibát lehetett kiszűrni. (Eleve a véletlenre bízatott, hogy kihez melyik szócikk kerül el.) Visz- szatekintve, természetesen lehet felelőtlennek ítélni - nehezen adott - beleegyezésünket. Én azonban inkább azt mondom, az ügy sikere érdekében vállalni kellett a nyilvánvaló kockázatot. Először készült el a romániai magyarság valamilyen közösségi szerepet vállaló részének a katasztere. Igaz, vitatható e kortársi lexikonba való bekerülést lehetővé tevő küszöb — kisvárosi vagy akár közösségi szinten számon tartott vállalkozók, helyi (önkormányzati) tanácsosok, RMDSZ-tisztségviselők, műkedvelő csoportokat irányító tanítók-tanárok - , de miután tudomásul vettük a szerkesztési szempontot, egy olyan használható térkép (nem telefonkönyv!) tárul elénk, amelyhez fogható errefelé még nem készült. A kortársak és az utókor számára egyaránt lehetséges hivatkozási alap (lesz), s ezt segíti a kötet végén található néhány ösz- szesítés, mutató. És mint aki beleláttam a nyersanyag egy részébe (talán ötödébe), állítom, hogy maguk a kérdőívek, illetve a hozzájuk csatolt „szerzői” (szócikk-alanyi) vallomások további (későbbi) elemzésre, feldolgozásra érdemesek; úgymond kisemberek, akik sosem kerülnek reflektorfénybe, kiönthették szívüket, felpanaszolhatták múltbeli sérelmeiket, vallomást tehettek életükről, életeszményükről. (Ezeket a dokumentum értékű lapokat persze nem ismerheti a Romániai Magyar Ki Kicsoda forgatója, a Scripta azonban őrzi őket, és elképzelhetőnek tartom, akad majd kutató, aki kézbe veszi őket - nem egy fulmináns újságcikk, a sepsiszentgyörgyi kiadású Európai Idő bulvár-szintjén megírt vag- dalkozáshoz keresve bizonyító anyagot, hanem a második évezred végén Romániában élő magyarok világában akarva eligazodni.) Kívülről nézve, mi látszik? Egy közel hatezer címszót tartalmazó, szép kiállítású, lexikon formátumú, meglehetősen drága könyv, amely fedőlapján és a hátlapon Románia Erdély-részi térképét mutatja — erre került rá a cím. Hatalmas leltár, mától nélkülözhetetlen kézikönyv (amely korántsem csak a társkiadónak 80
