Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Kőhegyi Mihály: Régészetről, honfoglalásról, magamról
verete. Ez volt a legkorábbi lelet, melyet ráadásul egyértelműen a honfoglalókhoz lehetett kötni. A későbben előkerülteket már ezzel az anyaggal lehetett összevetni. Honfoglalóink temetői meglepően kicsik. Sokszor csak néhány sírból állanak. (Ma már tudjuk, hogy ez a megállapítás csak a honfoglalók vezető rétegére igaz.) Ebben élesen eltérnek a Kárpát-medencében található többi nép temetőjétől (kelták, szarmaták, germánok, avarok), melyek sokszor több száz, sőt ezernél is több sírt (avarok) tartalmaztak. Belső rendjük is merőben más. Általában a sor közepén van a legrangosabb, legtöbb melléklettel ellátott sír. A bezdédi temetőben a középen lévő gazdag sírtól balra temették a férfiakat, s közvetlenül a középső mellé a gyermekeket, a nők pedig a jobb szárnyra kerültek. A leletek azonosságából megállapítható volt, hogy a két külön oldalra temetett nők és férfiak házastársak voltak. Eddig mindössze néhány olyan temetőt ismerünk, ahol középen asszony feküdt, társadalmilag ő volt az előkelőbb, férje feltételezhetően alacsonyabb rangú családból származott. A madarasi temető is egyetlen sorból áll. A halott tekintetével kelet felé "néz". Örök kár, hogy a keleti (férfi) szárny részben elpusztult a rigolírozáskor, illetve a megmaradt sírok egy részét sem régész tárta fel. így csak sejtjük, hogy itt lehettek a rangos férfiak sírjai. Hacsak a lóval, díszes mellkoronggal, ezüstveretes csizmával elhantolt nőről nem tételezzük fel azt, hogy ő volt a család feje. A mellkorongon ábrázolt szarvasszerű állat eredetmondánkat idézné? Az ábrázolás értelme, jelentése csak halványan sejlik fel előttünk. Az állat alakú szellemlények tisztelete ugyan még a totemisztikus képzetek korába nyúlik vissza, de a honfoglalás idején már csak hiányosan fenntartott, megkopott, töredékeire szétesett, kissé talán átértelmezett, lappangva élő hit lehetett. Egy-egy állatszellem tisztelete, amely egykor egy nagyobb közösséghez tartozás kifejezője volt, ekkor már csak anyáról lányára öröklődő babonás szokássá vált. Bajai, betegségei ellen mindenekelőtt a hagyományokat jobban őrző, gyöngébb asszonynép keresett a maga és védtelennek tekintett gyermeke számára pártfogást a szellemeknél. A nők óvott, legféltettebb része a hajfonadék volt, nem véletlenül kapcsolták-fonták varkocsukba e varázsos jelképeket hordozó korongokat, melyek között ritka a természethű ábrázolás, legtöbbjük elvont, soha nem volt állatokat, illetve szellemeket jelenít meg. A népvándorlás kori népek számára az égitestek mozgása misztikus folyamat volt. Úgy hitték, hogy a felbukkanó napkorongot a világ végén élő - valóságosan létező állatoknak vélt — szárnyas griffek forgatják, szárnyaikkal segítik emelkedni az égen, és egész lenyugvásig kísérik. Naponta megismétlődő körbejárása az életet és halált, a folyamatos újjászületést jelképezte. Igaz, szárnyas griff csak a bene-pusztai szíjvégen tűnik fel, de talán a korongokon megmintázott, önmagukban lévő (hencidai), vagy életfával összenőtt (tiszaeszlári) mesés állatfigurák ugyancsak az isteni erőként csodált éltető nap őrzői és mozgatói lehettek viselőik szemében. A madarasi áttört korong is ebbe a csoportba tartozik. S miért csak egy volt, amikor általában párosán kerülnek elő? Feltételezhetően nem két, hanem csak egy ágba fonta a haját. Eddig zömmel serdülő hajadonok sírjában találtak ilyet. A madarasi sírban élete delén túljutott asszony nyugodott, bizonyos tehát, hogy nem csupán nagyobbacska kislányok, hajadonok viselték a korongokat. A madarasi temető három sírjában találtunk lovas temetkezést, ahol a koponyát és csűdöket a lóbőrben hagyták. A második sír (férfi) zablája erősen töredékes, de így is megállapítható, hogy csikózabláról van szó. A szegényes felszerelésű férfisírokból kivétel nélkül ilyen éles, kemény, vékony szájrészű zablák kerültek elő. Nyilvánvalóan olyan emberek - pásztorok, harcosok — használták, akik különösen erős és gyors kényszert akartak lovukra gyakorolni, akiknek életmódja megkövetelte, hogy lovuk sebes vágta után hirtelen megtorpanjon, gyorsan irányt változtasson, elkanyarodjon, elforduljon. A negyedik sír (nő) oldalpálcás zablájánál a pofarúd fülébe kapcsolódik a pofaszíj, míg a vezetékszár a 43
