Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - VIII. rész)

kát. Petrovics Mladen egyenként a kezébe vette a legfelső könyveket, elolvasta a címüket, és a földhöz csapkodta őket. Rosszallóan kérdezte:

— Miért olvasnak a magyar parasztok ilyen sokat?

— Csak némelyik magyar mezőőr olvas sokat — mondtam. — És némelyik zsidó órás. Az övé a könyvek.

— Hol van a zsidó órás?

— Elhurcolták a németek.

— Nem kár érte. Ahogy látom csak magyar és német könyveket gyűjtött. Akkor hát induljunk mi is. A könyvek maradhatnak.

— Várjunk még — mondta Barbulov Zorán, és nem vette le rólam a szemét. — Az emberek azt mesélik, hogy ügyesen játszol citerán. A német fasisztáknak a Lily Marlent is eljátszottad.

— Mindenféle embereknek játszottam már.

— Ismered azt a gyönyörű szerb dalt, hogy „Tamo daleko”?

— Ismerem.

— Eljátszanád nekünk?

Leakasztottam a falról a citerát, az asztalra tettem és eljátszottam a „Tamo daleko”-t.

Ok ketten énekeltek, végig énekeltek minden strófát, azokat is, amiket eddig nem hallottam, de mindegyik ugyanarra a búbánatos dallamra szólt. Barbulov Zorán megveregette a vállamat.

— Tényleg ügyesen játszol. Kár, hogy már nem sokáig. Mert most olyan szép helyre megyünk, ahol olyan meleg van, mint amilyen Devecserben volt egy sötét nyári éjszakán.

— Átöltöznék.

— Miért?

— A szép, meleg helyre a legszebb ruhámban szeretnék menni. Ez így illik.

Elnevették magukat, én megsimogattam az arcomat.

— Szeretném, ha a feleségem megborotválna. Borostás az arcom.

— Téged a feleséged borotvál? — csodálkozott Petrovics Mladen.

— Az első háborúban szétlőtték a könyökömet. Nem bírom hajlítani a jobb karomat, a bal kezem meg nagyon ügyetlen, nem tudok vele borotválkozni.

A begluki fiatalember sajnálkozva csóválta a fejét.

— Majd mi helyre hozzuk a jobb karodat. Van egy szép nagy kalapácsunk. Kovács műhelyből szereztük be. Egyetlen csapás után hajlékony lesz a karod.

— Előbb lelőjük a hüvelykujját, és két golyót eresztünk a lábába - mondta Barbulov Zorán. - Kár, hogy a folyóba dobta a pisztolyát. Abból akartam belelőni. De majd keresünk egy másik pisztolyt.

— Rendben van — mondta Petrovics Zorán — A könyökét majd később hajlítjuk meg. Aztán...

Kedélyesen és nevetgélve beszélgettek egymással, közben nagyon figyeltek rám, hogy hogyan fogok viselkedni.

— Aztán jöhet még egy golyó — mondta Barbulov Zorán.

— Inkább a keresztvágó fűrész.

— Nagy ordibálássál jár.

53