Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Kőhegyi Mihály: Régészetről, honfoglalásról, magamról

állt a munkával, és szóltak Boros Ferencnek, akiről faluszerte tudták, hogy évtize­dekig megbízható, értelmes előmunkásom volt a szarmata temető feltárásánál és a környező ásatásoknál. Feri bácsi a helyszínre sietett, és kifaggatta az ott dolgozó munkásokat, sírlapra rögzítette és beszámozta, becsomagolta a leleteket, ahogyan azt megtanulta a korábbi ásatásoknál. A két sír anyagát azért sikerült külön-külön együtt tartania, mert az első sír leleteit összeszedték a homokból és a teherautó ra­kodójáról, a másikat pedig a markolóban tartották, amíg Boros Ferenc oda nem ért. A markoló vezetője ugyanis észrevette a kiálló csontokat, nem vitte fel a rakodóra a homokot, hanem szétnyitás nélkül visszaengedte a homokbányába a levélszirom alakú markolófejet és csak Boros jelentélétében nyitotta szét. A leletek persze így is megroncsolódtak, összekeveredtek, de legalább összetartozásuk bizonyos. Tudjuk, hogy ez mennyire fontos a későbbi értelmezés szempontjából. A munkával - dicsére­tükre mondva - azonnal leálltak. Másnap reggel telefonált a múzeumba Boros Fe­renc, és pontos kormeghatározást is adott: honfoglalás koriak. Örömömben nyulat lehetett volna velem fogatni. Legszívesebben azonnal kimentem volna Madarasra, de valami "igen sürgős, fontos" adminisztrációs munkával voltam elfoglalva. (Soha senki nem írt egy sort sem statisztikai jelentésemre, amely ilyen életbevágóan fon­tos és sürgős volt.) Restaurátorunkat küldtem ki a helyszín megtekintésére, és a le­letek beszállítására. Boros Ferenc korhoz kötése helyes volt. Bartos József téeszel- nökkel és Vértes László agronómussal személyesen beszéltem meg, hogy ezen a helyen a homokkitermelést szüneteltetik a leletmentés elvégzéséig. Megígérték, és be is tartották szavukat. 1976-ban és 1977-ben aztán elvégeztük az ásatást. Az 530 m2-es területen hat sírt találtunk. A falutól északra, a Bácsalmásra vezető műúttól nyugatra volt Mamuzsits István tanyája. A tanya ugyan állt még, de lakója nem volt már. A család beköltözött a fa­luba. A környék messze földön erősen kötött agyag, a Titeli fennsík északi nyúlvá­nya. Ezt 60-100 cm vastagon jó minőségű, termékeny, fekete humusz borítja. A te­rep viszonylag sík, alig van enyhe gyűrődés itt-ott. Az Árvái dűlőben álló Mamuzsits-tanya éppen ezért feltűnő a maga szalmasárga homokjával. A 2 méter magas domb mintegy 140-160 m hosszú, szélessége 60-70 méter, cseppalakú. A ta­nya a legmagasabb helyen áll. Tőle északra elvadult szőlő és gyümölcsös volt, mun­kánkat a fák és tőkék kiszedésével kellett kezdenünk. A jelenlegi tulajdonos elmon­dotta, hogy a szőlőt édesapjukkal ültették 1936-ban. Emlékezett egy lovassírra is, melyet rigolírozás közben találtak, de fiatal gyerekekként nem sokat hederítettek rá, apjuk is siettette a fivéreket. Ez a "huszár" a dózer által újra megtalált 1-2. sír valamelyike lehetett, vagy a férfiak oldalának (később értelmezem majd) előttünk ismeretlen sírja. A gazda megmutatta az általuk talált sír helyét, és ezt más-más in­dokkal - mondhatnám úgy is csellel - néhány napos időközökben megismételtettem vele. Az eredmény: mindig a markoló által megtalált két sír tájékára mutatott. Be­folyásolhatta volna azok mostani előkerülése, csakhogy a találásnál nem volt jelen, és az általunk átforgatott, teljesen más dimbes-dombos alakot mutató homokkupa­cok sem sugallhatták sír képzetét. Amúgy is azt állította mindig, hogy a "lovas" a domb legmagasabb pontján került elő, ami ugyancsak megegyezik a két bolygatott sír helyével. Nagy a valószínűsége tehát, hogy a legrangosabb két férfi sír közül az egyiket a markoló rombolása nélkül is bolygatva találtuk volna. Mi került elő a sírokból? Az első sírban férfi feküdt. Öt nyílhegye volt. Tegezvasa­lásának darabjait összekeverte a markoló. Maroknyi, értelmezhetetlen vasdarabbá vált a hozzá nem értő kézben. Ezért tiltja törvény a még oly jóindulatú laikusok ása­tását. Helyrehozhatatlan kárt okoznak a temetőkben. A második sírt már részben mi bontottuk ki. A férfi mellett feküdt lószerszámja (kengyel, hevedercsat, szíjelosz­tó rozetta, zabla). Az első kettőben és a harmadikban javakorabeli férfi nyugodott. A 41

Next

/
Thumbnails
Contents