Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - VIII. rész)
Gion Nándor Ez a nap a miénk VIII. rész A X A. csángók egy szép ó'szi vasárnapon indultak el Szó'regról, talán ez volt az utolsó szép ó'szi nap abban az esztendőben, de amint azt az emberek később mesélték, ettől még szomorúbb, sírnivalóan szomorú lett a csángók menekülése. A nemzetközi úton mentek észak felé, nyikorgó szekereken zsúfolódtak össze, asszonyaik sírtak, a gyerekek értetlenül tekinthettek a világra a kocsiderékból, a férfiak szemükre húzták a kalapjaikat. Én nem láttam őket, mert nem akartam látni a szomorú vonulást. Az utolsó szép ó'szi délutánon a házunk előtt üldögéltem a szomszédokkal, Bata Jánossal, Katona Andrással, Hám Lajossal és Szekszer Johák bácsival. Rövid időre a kocsmából odajött hozzánk Szenei Bálint is, ő rövid ideig azt bizonygatta, hogy a németek még megnyerhetik ezt a háborút, nekünk is, de alig figyeltünk rá, mert mi már akkor egészen másról beszélgettünk, tudtuk, hogy ínséges és veszedelmes napokat kell túlélnünk. Szekszer Johák bácsit hallgattuk, aki azt magyarázta, hogy a túléléshez elsősorban só kell. Minél több sót kell tárolni, mondogatta, persze lisztet és zsírt is, de legfontosabb a só, veszett idők jönnek és a veszett kutyák falkájában csak sóval lehet megmaradni, akkor a kutyák talán nem marják le rólunk a húst. Nagyon baljóslatú beszéd volt ez, Bata János néha közbeszólt, azt hajtogatta, hogy ezután jön az igazi jó világ, hiszen az oroszok és a szerb partizánok a kommunizmust hozzák, vagyis mindenki egyenlő lesz, és majd boldogan él, de őrá is annyira figyeltünk, mint Szenei Bálintra, mert bizonyosak voltunk benne, hogy Szekszer Johák bácsi mormolja az igazságot. Két fiatal legény is megállt mellettünk, Beney Antal és Winkler Árpád. Az efféle suhancokat általában elkergettük közülünk, nem szerettük, ha belehallgatnak és beleszólnak a beszédünkbe, de most megtűrtük őket, Beney Antal halkszavú, illedelmes fiú volt, mindig előre köszönt az idősebbeknek, Winkler Árpád elmagyarosodott és elvadult sváb családból származott, és túl gyakran kujtorgott a Bicskásokkal a begluki kocsmákban, most azonban ő is illedelmesen hallgatott. Mi meg akkor már azt találgattuk, hogy vajon merre járhatnak a szegény szó'regi csán- gók. Nem kellett sokáig találgatni. A Szenei kocsma mögül befordult az utcába egy púposra megrakott szekér. Dunyhákkal, pokrócokkal és vánkosokkal volt megrakva, az ágyneműkön gyerekek gubbasztottak és Dániel Sarolta. A szekeret egy sovány ló húzta, a bakon Dániel Ferenc ült. A házunk előtt megállította a sovány lovat. Mi székeken, sámlikon ültünk a ház előtt, nap43
