Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Kőhegyi Mihály: Régészetről, honfoglalásról, magamról

Szeptember elején találkoztam évfolyamtársaimmal. Tizenegyen voltunk. Kóvályogtunk az emeleten, folyosókon, kerestük a tanszékeket, meg a táblára krétával kiírt előadótermeket. Nagy műveltségű, okos évfolyamtársaim voltak. A legmélyebbről én érkeztem. Komolyan kellett kapaszkodnom. Az 1956-os forradalom idején - ez külön fejezetet érdemelne - negyedévesek voltunk. Ötödévben különböző pesti múzeumokban gyakomokoskodtunk. Én a Nemzeti Múzeumba kerültem Pár- ducz Mihály irányítása alá, ő volt a magyarországi szarmata leletanyag összegyűjtője, első rendszerezője, de nem sokat foglalkozott velem. A gyakorló év letelte után az egyedüli voltam, aki vidékre akart menni. A többiek Pest után kapkodtak. Talán igazuk volt, bár én most sem bánom, hogy Bajára kerültem, oda, ahonnan elindultam. Sólymos Ede régi ismerősként fogadott. Galamblelkű, jószívű segíteni kész kolléga volt. 28 évi együttműködésünk alatt még hangos szó sem esett közöttünk. Hagyott dolgozni, azt csináltam, amit akartam. Oda mentem, ahová jónak láttam. Soha nem éltem vissza bizalmával. Egy vidéki múzeumban, ahol mindössze két szakember, emellett egy takarítónő és néhány teremőr volt, mindennel kellett foglalkozni. De azért bőven jutott időm leletmentésre, ásatásra is. Jöttek a bejelentések esőstől. Most láttam hasznát, hogy középiskoláimat kacskaringósan jártam végig. Minden faluban volt néhány ismerősöm, akik szóltak, ha valami előkerült a földből. Csupán két nép emlékanyaga nem akart előkerülni: a keltáké és a honfoglalóké. Közel negyven évi régészkedésem alatt ezerszámra tártam fel szarmata, avar, Árpád-kori és középkori sírokat. Keltát egyetlen egyet, azt is félig feldúlták megtalálói. Nem volt sokkal nagyobb szerencsém a honfoglalókkal sem. Egyszer Bérezi Laci bácsi a kiváló fényképész hozott be - stílszerűen fotósdobozban — néhány himi- humit megmutatni. Honfoglalás kori sír leletei voltak. Kérdésemre azt felelte, hogy évtizedekkel azelőtt kerültek elő Baja határában, de csak most talált rájuk a sok ka- cat között. Ezzel nem lehetett mit kezdeni. A másik nyom a bajaszentistváni iskolában került a kezembe. Szerettem gyerekeknek beszélni a munkámról. (Állítólag értettem is a gyerekek nyelvén.) Gyakran kértek fel előadások megtartására. A tanulók, ha másért nem, azért örültek ezeknek a rendhagyó óráknak, mert nem kellett felelniük. Albert Sándornét, a szentistváni iskola történelem szakos tanárnőjét az átlagon felül jobban érdekelték a régiségek. Beoltotta a gyerekeket is, akik mindenholjelen voltak, és gyakran hoztak hírt leletek előkerüléséről. Egyik előadásom végén azt mondja Albertné: Jöjjön Miska, mutatok valamit. Ezzel kivesz a szekrényből egy dobozt, és megmutatja legújabb leleteit. Kérte, hogy ne röhögjem ki, mert ezek nem régi holmik. Szokásától eltérően éppen ezért nem is szólt nekem azonnal. Majd elájultam! A papírdoboz tele volt honfoglalás kori leletekkel! - Hol kerültek ezek elő? Nem emlékezett rá, újkoriaknak tartotta őket. - Hát akkor ki hozta? Sajnos erre sem emlékezett. Hiába köröztük osztályról-osztályra a leleteket, nem jelentkezett senki, aki behozta őket. A találó közben végzett, nem járt már az iskolába. Oda a nagy lehetőség. Másodszor is. Harmadjára azonban több szerencsém volt. Életem legnagyobb, és tudományos szempontból legjelentősebb temetőjét Madarason ástam. Tizenhárom évig, általában tavasztól késő őszig vallattuk itt az óriási területen elterülő halmokat, melyek a Krisztus születése utáni évszázadokban itt élt szarmaták csontvázait rejtették. Ez mindmáig (dicsekvésnek hat, de így igaz) az egyetlen teljesen feltárt késő szarmata temető. Feldolgozásával adós vagyok. De maradjunk a honfoglalóknál.

1976 májusában homokkitermelés közben két sír került elő. A helyi termelőszövetkezet építkezéséhez nagy mennyiségű homok kellett, s ezért új bányát nyitottak az Árvai-dűlőben. Eleinte a domb nyugati oldalát kezdték bányászni, aztán az északi oldalának kitermeléséhez fogtak. A markológép az első sírt szinte egyetlen fogással emelte ki. Röviddel ezután a második sír nagy részét is elkapta. A gépkezelő le40