Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Tóth István: Az egzotikum
Tóth István Az egzotikum A X A-z összeállításunkban szereplő régió, Kárpátalja történelméről, kultúrájáról különösen az elmúlt másfél évtizedben számos, a korábbi homályt és tudatos torzítást tisztázó mű látott napvilágot. Ennek ellenére ismételten előbukkannak — esetenként színvonalas szövegkörnyezetben - olyan értekezések, amelyek pontatlan és elfogult nézeteket hangoztatnak erről, a népei által több néven nevezett és forgandó szerencséjű térségről. Ilyen szakmai karambol esett meg nemrégiben John Lukaccsal, azaz ahogyan a neves történész 1995 júliusában egyik világszerte ismert művének magyar kiadásában nevezte magát, (Az európai világháború 1939-1941, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995) Lukács Jánossal. Könyvének 46-ik oldalán ez olvasható: „Most azonban irányítsuk figyelmünket egy nyomorúságos kis kelet-európai tartományra, Kárpát- Ukrajnára. Kárpát-Ukrajna és például Normandia között a különbség majdnem olyan nagy, mint az angol pázsit és a Góbi sivatag között. A nyugati demokráciák államférfiainak Kelet-Európát illető tudatlansága megbocsáthatatlan volt. A Kárpát-Ukrajnát illető tudatlanságuk legalább megbocsátható. Mégis bizonyos szempontból Kárpátalja volt a kulcs 1938-39 telén. Megpróbálom ezt a lehető legrövidebben felvázolni. A két világháború között az ukránok három államban éltek. A nagy többség a Szovjetunió területén belül élt továbbra is. Az első világháború után három és fél millió ukrán találta magát az új lengyel államon belül, amely iránt csekély, vagy semmilyen lojalitást nem éreztek, (sic!) Végül Csehszlovákia legkeletibb vidékén éltek azok, akiket testvéreiktől a Kárpátok választottak el: innen ered az elnevezés is: Kárpát-Ukrajna. Sötét, sáros, hegyes- völgyes vidék volt ez, babonás és elmaradott, messze Nyugat-Európától, s messze Prága kivilágított kirakataitól is. Lakói, a Lengyelországban található számos ukránnal ellentétben, soha nem éltek orosz uralom alatt. 1918 előtt Magyarországhoz tartoztak - s tény az, hogy elég sok magyar is élt Kárpátalján. Most, 1938-ban, Csehszlovákia felosztása során vérszemet kaptak.” Eddig tart az idézet, s most a John Lukacs-Lukács János iránt érzett tiszteletünk mellett lássuk a pontatlanságokat. A toponímia. Az idézett szövegben a Kárpát-Ukrajna és a Kárpátalja helymegjelölés következetlenül váltja egymást. Az egykori Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyék részeiből képződött térséget az őslakos magyarok Kárpátaljának, a ruszinok Pidkarpattyjának nevezik. (A csehszlovák megszállás alatt (1919-1938-39) hivatalos megnevezése: Podkarpatská Rus (Kárpátaljai Oroszország). A Kárpát-medence és Közép-Európa felé orientálódó őshonos populációtól még a mostani, Kijevben székelő ukrán főhatalom elfogadása mellett is furcsa lenne a Kárpátontúli Terület (Zakarpatszka oblaszty) típusú földrajzi- adminisztratív helynév használata. Nem kívánván belemenni a felújult ruszinukrán identitásvitába, megjegyezzük, hogy a Kárpát-Ukrajna (Karpatszka Ukrajina) elnevezés 1939. március 15. és 18. között volt hatályos. Ekkor szállták 109
