Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Varga Mihály: Ólomnehéz az életem; Felfordult a dolgok rendje; Még itt vagyok (versek)
Kötelékek meglazulnak, a volt kapcsok rozsdásodnak. A sírokon gaz nő egyre, vadul mered bús egekre. Elfeledtük, múltunk hol van e felbolydult világunkban. Azt sem tudjuk, hogy a szomszéd miért átkozza istenét. Határtalan lett az önzés, a szegény a gazdagra felnéz. Alázkodva kéri tőle, neki is legyen jövője. Még itt vagyok Még mered rám a telihold, sötét odúmban vacogok. Felkelő Napra mosolygok, mikor már a semmi is sok. Csillagokkal társalkodók, s olyankor boldog vagyok. Mi sokat kínzott rabok így vagyunk néha szabadok. Sötét csendben még baktatok, nevetnek rám a csillagok. 34
/
