Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Szürti Miklós: Szocializáció a szovjet hadseregben
munkaeszközök számát és egyszerűsítik a minőségét: fő szabályként a padló felsúrolásához súrolóbotot használni tilos; a lépcsőt ajánlatos lentről felfelé mosni. A hétköznapi foglalatosságok katonás változatainak megkonstruálásban óriási fantáziáról és leleményről tesznek tanúbizonyságot a vezetők: a híradó vi- gyázz-ülésben történő megtekintése csak egy példa a sokfajta lehetőség közül. Az irracionális jellegnek csak az egyik magyarázata a rengeteg rendelkezésre álló munkaerő. Az igazi ok azonban az, hogy a rengeteg és többnyire értelmetlen lótás-futás a felső kaszt tétlenségét hivatott aláfesteni. A munka nem munka, hanem a fiatalok megalázási rituáléja. A fenti módszerek önmagukban is kifárasztják a betörendő egyént, a felesleges gondolatok helyét a fáradságon és kialvatlanságon kívül két dologgal foglalja még el: az éhség és a félelem. A koszt kalóriadús, de egyhangú, vitamin és cukorszegény; ráadásul sokszor nem is hagyják ez egész adagot elfogyasztani, vagy eleve fogyaszthatatlan, ahogy elkészítik. Ezért üdvös dolog a hivatalos fejadagokat lopás útján a didaktikai szempontból megfelelő mennyiségre csökkenteni. Ez apró élelmiszerlopásokra illetve kajavásárlás céljából elkövetett lógászatokra sarkallja a katonát, amiért plusz-büntetésekkel lehet sújtani. A büntetések célja pedig a félelem légkörének állandó fenntartása. Az eddig felsorolt módszerek az alsóbb kaszt bármely tagját szabadon büntethetővé teszik. Az állandóan kimerült és éhes katona, akinek rengeteg sürgős teendője van, nagy valószínűséggel mindig elkövet valamilyen vétséget. Ha mégis akadna olyan, aki nem, még mindig ott vannak a „huszonkettes csapdái szituációk” (saját terminus technikus, mivel a szlengben nincs erre kifejezés). Például kötelezően előírják, hogy mindenki patkolja meg a csizmája sarkát, hiszen az a sok menetelés miatt két hét alatt elkopna, tönkretéve a 8 hónapra szánt lábbelit, károsítva ezáltal a népgazdaságot. Aki tehát a reggeli szemlén nem tudja prezentálni a patkót a csizmáján, az büntetést kap. Csakhogy sem patkót, sem facsavart, sem csavarhúzót nem adnak. Természetesen időt sem, hogy mindezeket beszerezzék, vagy arra, hogy felrakják, ha a kellékek véletlenül már meglennének. Ha tehát valaki patkóbeszerzés céljából lóg, vagy éjjel rajtakapják, hogy az előírt alvás helyett a csizmájával bíbelődik, szintén büntetést kap. Az ideális szovjet katona az, aki mindezeknek a követelményeknek képes megfelelni. A szovjet hadseregben egyébként a spártai nevelés módszereiről nem olvastak, pedig ott divat a gyerekek alultáplálása és korbácsolás lopásért — amiért hagyták magukat rajtakapni. A büntetéseket több dimenzióban lehet osztályozni. A szolgálati szabályzat szempontjából szabályos, félszabályos és szabályellenes büntetések vannak. Az első kategóriából a legelterjedtebbek a soron kívüli szolgálatok, mivel a fogdába zárások rontanák az alegység statisztikai mutatóit. A félhivatalos büntetések közé olyanok tartoznak, mint például a „gáztámadás” vezényszó, mire az, akire a vezényszó vonatkozott, egy ideig gázálarcban folytatja teendői végzését. A szabályellenes büntetések körébe a verések és az agyafúrtnál agyafúrtabb megaláztatások tartoznak. A katonai kórházak tele vannak ezek törött állkapcsú és szétrúgott heréjű áldozataival. Ezeken kívül a hadsereg eléggé megbízható becslések szerint, évi hatezer cinkkoporsót produkál. A mindenható statisztikai mutatók miatt ezek kevés kivételtől eltekintve balesetként vannak elkönyvelve. Oszehasonlításul: hivatalosan a 6 évig tartó afganisztáni kaland 18 ezer emberébe került a birodalomnak, amelyek többsége nem baleset, hanem gyilkosság és öngyilkosság áldozata. 64
