Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Tóth István: Ruszin autonóm törekvések és Trianon
ruthének a Kárpátoktól délre fekvő' területét a Szövetséges és Társult Fóhatalmak által megállapított határok között a Cseh-Szlovák Állam kebelében autonóm egység alakjában oly szervezettel látja el, amely Cseh-Szlovákország egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával rendelkezik.” Az okmány további rendelkezései értelmében az autonóm területek külön tartományi gyűlés (szojm) illeti meg, amely nyelvi, közoktatási, vallási, helyi közigazgatási és minden egyéb olyan kérdésben, amelyet az állam törvényei a hatáskörébe utalnak, törvényhozói hatalommal lesz felruházva. Csehszlovákia egyetért továbbá azzal, hogy a rutén terület tisztviselőit a lehetőséghez képest e terület lakosai közül fogják kiválasztani. A rutén terület megfelelő képviseletet kap a köztársaság országgyűlésében - rendelkezik a szerződés, amely a csehszlovák alkotmánytörvénybe is bekerült. Az ígéretek a húszesztendős csehszlovák fennhatóság alatt csak igen korlátozott mértékben valósultak meg, ez azonban már nem tartozik a dolgozat tárgyához. Annyi azonban igen, hogy a cseh politika és a ruszinság érdekei már a szerződés megkötése előtt sem álltak összhangban egymással. Az egyik súlyos érdekütközés a ruszin etnikai terület határainak meghatározása körül robbant ki. Zsatkovics Gergely, a terület későbbi első kormányzója, aki Amerikából való hazatérése előtt az Egyesült Államokban a csehszlovák orientációjú politikai erőknek tett felbecsülhetetlen szolgálatokat, Benessel folytatott megbeszélésén 1919 júniusában értesült arról, hgy a békekonferencia az Ung folyó vonalán kívánja meghúzni Kárpátalja végleges nyugati határait. Ez ellen tiltakozva azt az ígéretet kapta, hogy a békeszerződésnek a szlovák-ruszin határra vonatkozó rendelkezései csak ideiglenesek, végleges döntést ebben az ügyben egy később felállítandó cseh-szlovák-ruszin bizottság fog hozni. Zsatkovics Masaryknál is megpróbálta elérni a ruszinok lakta régió határainak kijelölését, ám az a ruszinszlovák határ kérdésében úgy nyilatkozott, hogy ilyen jellegű határszerződés megkötése csak független államok között lehetséges, s ez Kárpátalja és a Csehszlovák állam között nem áll fenn. Zsatkovics a cseh politikának a ruszinsággal szembeni brutális érdekérvényesítését látva az autonómia elsikkasztását elemző emlékiratában emlékeztette az elnököt a korábbi ígéretekre, majd lemondva kormányzói tisztéről, visszament az Egyesült Államokba. A XIX. század második felétől folytatott ruszin autonómia kísérletek tehát kudarcot vallottak, s csak az első Csehszlovák Köztársaság végnapjaiban, 1938 ősze és 1939 márciusa között valósulhattak meg. A ruszinság külön tragédiája, hogy igen kedvezőtlen politikai kondíciók mellett, ugyanis a huszti székhelyű Kárpát-Ukrajna támogatása átmenetileg a szovjetellenes német tervek egyik mellékes állomása volt csupán. Az 1919 előtti törekvések kudarcának fő okai a ruszin társadalom elmaradottságából, értelmiségi és politikai elitjének szervezetlenségéből és cselekvőképtelenségéből, valamint a korabeli magyar politika autonómiaellenességéből fakadnak. A helyzet ellentmondásos volt, hiszen miközben a dualista államszerkezetben Magyarország maga is jogainak kiteljesítéséért küzdött, addig saját felségterületén a hasonló nemzetiségi törekvéseket gyanakvással szemlélte. Hozzá kell még tennünk, hogy a korabeli Európában éppen az egységesülési törekvések divatoztak, az autonómia küzdelmek egyéb belső bonyodalmak miatt már csak emiatt sem számíthattak túlzott sikerre. 54
