Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Tóth István: Ruszin autonóm törekvések és Trianon
zet törvényes képviseletének” tulajdonába mennek át. A Budapesten felállított ruszka-krajnai minisztérium és a Munkácson létrehozott kormányzósági hivatal élére ruszin nemzetiségű vezetőiket, Szabó Oresztet és Stefán Ágostont nevezték ki. A törvény kihirdetése után meg is történtek az előkészületek az autonómia megvalósítására, ám gyakorlati megmérettetésére már nem maradt idő. 1919. január 12-én a csehszlovák hadsereg bevonult Ungvárra, az alakuló galíciai nyugat-ukrán állam csapatai is megjelentek az északkeleti vármegyékben, s megindult a román invázió is. Az egyébként bizonytalankodó12 magyarbarát ungvári néptanács mellett még két ruszin tanács működött. Az eperjesi a Csehszlovákiához, a máramaros- szigeti pedig az Ukrajnához való csatlakozást szorgalmazta. A Csehszlovákiához való csatlakozás híve volt az emigráns Magyar-Oroszok Amerikai Néptanácsa is. 1918. november 12-én az említett testület scrantoni kongresszusa arra szavazott, hogy Kárpátalját „széles jogkörű autonómiával” csatolják a Csehszlovák Köztársasághoz. Az Amerikába kivándorolt ruszinok körében novemberben és decemberben e kérdésről népszavazást rendeztek, s az támogatta a kongresszusi határozatot. Ezt a „népakaratot” az Egyesült Államok és Csehszlovákia furcsamód a magyarországi ruszinság önrendelkezésre irányuló igényének ismerte el. A párizsi békekonferencia döntéshozó államai is támogatták a Kárpátaljára vonatkozó csehszlovák ambíciókat. A bizonytalan katonai helyzetben, amikor a szovjet-orosz csapatok közel álltak a Kárpátokhoz, s készülődőben volt a magyarországi kommunista hatalomátvétel is, nem akarták a véletlenre bízni az eljövendő fejleményeket. Végül, 1919. március 13-án az antant is úgy döntött, hogy ez a fontos stratégiai jelentőséggel bíró terület Csehszlovákiához csatoltassék. Ezt azonban még szűk két hónapig, május 5-ig, a román és a csehszlovák katonai intervenció megindulásáig nem sikerült megvalósítani. Időközben Magyarországon politikai fordulat történt, a Károlyi-kormány lemondott, s megalakult a Tanácsköztársaság. A tanácskormány a ruszin autonómiát Zemplén és Sáros megyékre is ki kívánta terjeszteni. Ruszka Krajna „nemzeti területet” öt kerületre kívánta felosztani Önálló Területi Szövegség formájában, s ez föderatív alapon tartozott volna a Magyar Tanácsköztársasághoz. Ezek azonban csak tervek maradtak, hiszen az ellenséges katonai intervenció kivitelezésüket lehetetlenné tette. Végjáték 1919. szeptember 10-én a Saint-Germain-en-Layben megkötött szerződésben kimondták a Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolását. A szerződés II. fejezetének 10. cikke értelmében „Cseh-Szlovákország kötelezi magát arra, hogy a 12A „Ruszka-Krajnáról” szóló néptörvény életbeléptetése alkalmából, december 26-án még „köszönetét és ragaszkodását tolmácsolta”, és küldöttséget menesztett Budapestre. A fővárosba érkező bizottság ugyanakkor azonban titokban Milan Hodzával tárgyalt, s a Csehszlovákiával való megegyezés lehetőségét latolgatta. Magyarország története 1918- 1919, 1919-1945, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984., 121.0. 53
