Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Tóth István: Ruszin autonóm törekvések és Trianon
Tóth István Ruszin autonóm törekvések és Trianon 4 JL X történelmi Magyarország feldarabolását elősorban az első világháborút lezáró európai politikai rendezés tette lehetővé. A napjainkig is számos feszültséget magában hordozó békemű azonban nem valósulhatott volna meg ebben a formában, ha hiányoztak volna mögüle a magyarországi nemzetiségek előbb autonomista, majd a számukra kedvezően változó politikai körülmények kialakultával szeparatista törekvései. E mozgalmak sorában a leggyengébb láncszem az északkeleti vármegyékben, Máramarosban, Ugocsában, Beregben, Ungban, valamint Zemplénben és Sárosban élő, az 1910-es népszámlálás adatai szerint 447.566 főt számláló ruszinságé volt. A ruszin társadalom A kapitalista fejlődés a múlt században elsősorban Magyarország nyugati, középső és déli vidékeit érte el. A gazdasági fejlődés eredményeit az ezeken a területeken élő magyarok mellett a németek, szerbek, részben a szlovákok, s nem utolsósorban a gazdasági-pénzügyi szférában működő zsidó rétegek élvezhették. Az egyenlőtlen gazdaságfejlődés következményei a keleti és északkeleti régiók jelentős részben nemzetiségek lakta vidékeit sújtották elsősorban. Azokkal az állításokkal szemben azonban, amelyek tudatos nemzetiségellenes szándékot vélnek az aránytalanságok mögött, hangsúlyoznunk kell az egyenlőtlenség gazdasági jellegét. Ez a folyamat azonban a század utolsó két évtizedében módosult, mivel a vasúti hálózat kiépülése, az iparosodás már ezeket a peremvidékeket is elérte, s hosszabb távon a gazdasági szintkülönbségek kiegyenlítődését ígérte. A korabeli ruszin társadalom tehát ilyen körülmények között formálódott. A német, magyar vagy kincstári tulajdonban lévő nagybirtokokon élő ruszinság nem rendelkezett a nemzetfejlődés szempontjából elengedhetetlenül fontos arisztokráciával, nemzeti burzsoáziával, értelmiségi rétege is túlnyomóan a görögkatolikus papságból, valamint a papi családok sarjaiból tevődött ki. Egy 1910-es adat szerint a ruszin népesség hetven százaléka kétezer lakosnál kisebb falvakban élt, szellemi-kulturális központjaiban, a szlovák etnikai területen fekvő Eperjesen, a ruszin etnikai határ alatt lévő Ungváron, Munkácson, valamint a magyarok lakta Beregszászban csak csekély százalékban volt kimutatható. A ruszinság túlnyomó része állattenyésztéssel, fakitermeléssel és földműveléssel foglalkozott, összességében tehát paraszti társadalomnak volt mondható. Szellemi-politikai mozgalmai a különböző történelmi szakaszokban, különböző orientáltsággal jellemezhetőek. 46
